A novella új neve

Fülszöveg

Mándy Iván gazdag irodalmi opusának Erdődy Edit kismonográfiáján és néhány fontos tanulmányon, esszén, kritikán kívül nem született még átfogó, minden részletre kitérő elemzése. A halála után eltelt évek során valójában arról folyt csupán nem is túl hosszan tartó vita, hogy vajon Mándy a prózaírás "kismestere" vagy sem, arról azonban, hogy munkássága miként épül be a magyar elbeszélőirodalom hagyományába, hogy mennyiben újította meg a magyar novellaírás technikáját, alig esik szó. Éppen ezért tekinthető Hózsa Éva kötete Mándy novellaírásáról hézagpótlónak, elméleti és történeti szempontból is fontos vállalkozásnak.
Hózsa Éva szerint Mándy új nevet adott a novellának, és ez az új név "mindenképpen - hagyományát kialakító - magányos paradigmaváltásnak minősíthető". Szerinte a novella Mándynál felismerhető "új neve" egyelőre "szigetjelenség", és nem lehet tudni, lesz-e folytatása. Annyi azonban szinte bizonyos, hogy éppen az intertextualitás sok változata teszi Mándy "új novelláját" mindenkor olvashatóvá, és miként Borgestől tudjuk, Hózsa idézi a Borgest, az újraolvasás az igazi olvasás. Valószínűnek tűnik fel, hogy Mándynak, ha nem is lesz "irodalmi utóélete", "olvasói utóélete" miképpen lesz. Az életmű lezáratlan, de éppen szövegköziségében megnyilvánuló lezáratlansága teszi ezt a novellavilágot mindig újraolvashatóvá.
Hózsa Éva széles körű irodalomtörténeti és irodalomelméleti tájékozottsága, irodalom iránti érzékenysége és fogékonysága, figyelmének mindenkor a mű megértésére való összpontosítása olyan értekezést eredményezett, amely minden szempontból újszerű megközelítése Mándy Iván novellaírásának. Ugyanakkor a "nyitott tipológia", valamint a "tipológiaköziség" kategóriáinak bevezetésével irodalomismeretünk új távlatait tárta fel. Különösképpen abban, ahogy Mándy novelláinak szituációját, hőseinek beszédmódját, nem utolsósorban az írói névadás gyakorlatát elemezte.

Bányai János Vissza