A növények magról való tenyésztése (rossz állapotú)

Előszó

A ki mint vet, úgy arat! tartja a közmondás, melyet sokan úgy értelmeznek, hogy ha jó magot vetünk, vagyis, ha a magkereskedő jó magot ád, a termésnek is okvetlenül jónak kell lenni. Tagadhatatlan, hogy a mag jó minősége a biztos és jó termésnek főfeltétele, de ezen kívül más igen fontos és figyelembe veendő feltételek is vannak, melyektől a különböző növény-kultúrák sikere függ; ilyenek a talaj és éghajlati viszonyok, egyes vidékek külön helyi időjárási viszonyai, de különösen a maggal és a veteményekkel való bánásmód. Az, hogy a maggal kellően bánni tudjunk, hogy a palántákat s a belőlük fejlődő növényeket megfelelően ápoljuk és kezeljük, éppen olyan fontos és szükséges, mint az, hogy jó minőségű magot vessünk. sok évi megfigyelés alapján és tapasztalásból mondhatom, hogy éppen e feltétel ellen követik el a legtöbb hibát. Sok ember meghozatja a magot megbizható czégtől, s aztán nagyon csudálkozik s még inkább bosszankodik, hogy rosszúl kelt ki; a másiké kikelt ugyan szépen, de a palánták satnyán fejlődnek, s a termés távolról sem olyan, a milyennek az árjegyzékben olvasható ajánlás szerint lenni kellene. A termelő kétkedve csóválja fejét és meg van róla győződve, hogy rossz magot küldtek neki. Pedig ugyan abból való volt ez is, a melyikből Péteré meg Pálé, a kik jóságát, a belőle kelt növények pompás fejlődését, s végre az egész termést nem győzik eléggé dicsérni, csakhogy Péter is, Pál is úgy bántak a maggal s úgy kezelték és ápolták a fejlődő palántákat és növényeket, a hogy kell, ellenben az előbbiek olyan mulasztásokat követtek el, a melyek a sikert mindjárt kezdetben meghiusították... Vissza