A Nucingen ház

Előszó

Részlet a könyvből:

Ismeretes, hogy milyen vékonyak azok a falak, amelyek Páris legelőkelőbb vendéglőinek különszobáit elválasztják egymástól. Véry-nél például a legnagyobb termet két részre osztja egy fal, amely tetszés szerint eltólható és megint visszatólható. Nem itt történt az eset, hanem más jó helyen, amelyet nem akarok megnevezni. Ketten voltunk és mint Prudhomme, a Henry Monnier alakja mondaná: "Nem szeretném a hölgyet kompromittálni." A sokféle cimen pompás vacsora izes falatait egy kis teremben élveztük, ahol halkan beszélgettünk, miután észrevettük a fal vékonyságát. Elérkeztünk a pecsenye pillanatáig anélkül, hogy bárki is lett volna a szomszéd szobában, ahonnan csak a tüz pattogását hallottuk. Pont nyolc órakor nagy lábdobogás hallatszott a szomszédból, hangos szóváltás, a pincérek gyertyákat hoztak. Fölismertem szomszédaink hangjait és tudtam, hogy kikhez van szerencsénk. Négyen voltak azok közül a legvakmerőbb kormoránmadarak közül, akik a mai nemzedék folyton megujuló hullámainak tetején lebegnek; szeretetreméltó fiuk, akiknek a megélhetésük problematikus, akiknek jövedelmét, birtokát senki megnevezni nem tudja és mégis jól élnek. A modern iparnak, ennek a legkegyetlenebbé lett harcnak ezek a szellemes kondottiérei a gondokat hitelezőiknek tartják fönn, ők maguk csak az élvezetet ismerik és csak a ruházkodásukkal törődnek... Vissza