A nyelvi kommunikáció és az információ néhány kérdése

Fülszöveg

Köztudomású, hogy a XIX. sz. végén és a XX. sz. elején a tudományok körében általában s ezen belül a nyelvészetben is szinte forradalmi változások következnek be. Új kutatási módszerek alakulnak ki; a konkrét tények felhalmozása és rendszerezése helyett az absztrakció feltárása kerül előtérbe; vagyis azon invariáns tényezők kiválasztása, amelyek minden jelenségben állandóak. Az ilyen típusú kutatások a későbbiek során bebizonyították, hogy a minket körülvevő világ, s így a nyelv is, nem rendszertelen elemek tömege, hanem egy olyan rendszer, melynek megismeréséhez struktúrájának feltárása, vagyis az összetevők egymáshoz való viszonyának feltárása vezet. Így született meg a tudományban a strukturalizmus, amely a nyelvészetben is uralkodó irányzattá vált.
A modern nyelvészetre jellemző a magas fokú absztrakció, az egzakt tudományok módszereinek átvétele, a határtudományok kutatási eredményei iránt tanúsított érdeklődés (az utóbbi időben indult fejlődésnek pl. a szociolingvisztika, pszicholingvisztika, neurolingvisztika, paralingvisztika, matematikai nyelvészet stb.). A nyelvet jelenleg igen sok oldalról vizsgálják, figyelembe véve a jelentést (a szemantikát), a mondatsémák felépítését (a mondattant), a hangalakot (a fonetikát, a fonológiát), a morfológiát, a pragmatikát, valamint a nyelvnek a kommunikáció társadalmi folyamatában elfoglalt helyét. Napjainkban a modern nyelvészetnek mint tudományos diszciplínának a fejlődése különösen dinamikus, bár sokszor ellentmondásos. Vissza