A nyugati filozófia története

Előszó

A filozófia története nem lehet csupán az eszmék története. De nem lehet egyszerűen a történelem egy oldalhajtása sem. A filozófia történetének magának is filozófiának kell lennie. Az eszmék történetének szempontjából fontos, hogy beleéljük magunkat abba a helyzetbe, melyben ezek az eszmék keletkeznek, és nem elegendő csupán azt feltérképezni, miként hatottak ezek más eszmékre. Ha kizárólag ezt tennénk, nem segítené elő annak megértését, miként járultak hozzá ezek az eszmék a filozófiához, mint egészhez. Ezért meg kell tartani az egyensúlyt. Ha valaki bele akarja magát élni egy régi filozófus gondolataiba, akkor ennek a végül is lehetetlen feladatnak a végrehajtása érdekében nem csak az életrajzát kell megismernie, de társadalmi és intellektuális helyzetét is. Nem kézenfekvő, hogy minderre szükség van annak megértéséhez, miként járultak hozzá valakinek a gondolatai a filozófiához.
Meg kell jegyeznem, hogy a történelmi és szociális okokból a filozófia majdnem kizárólag férfiak által uralt tudományág volt. A következőkben mindössze egy filozófusnőt fogok megemlíteni, és ő sem egészen tipikus; a modern időkből talán megemlíthettem volna még egyet vagy kettőt, de ez nem változtatta volna meg azt a tényt, hogy a filozófia a férfiak vadászterülete. Olyan tény ez, amit annak, akit a filozófia történelmi háttere érdekel, tudomásul kell vennie. Része a szociális helyzetnek, és aki a gondolkodás és kultúra történetével foglalkozik, nem hagyhatja figyelmen kívül. Noha a feministák aligha örülnek annak, amit mondok, a filozófia története szempontjából ez nem lényeges tényező. Vissza