A párbeszéd művészete

Fülszöveg

Thinsz Géza több mint negyedszázada Stockholmban él, a magyar és a svéd irodalom kettős vonzásában, s alkotómunkája mellett fontos és hasznos fordítói szerepet vállalt magára a két kultúra szolgálatában. Ez idáig hét önálló verseskötete jelent meg Nyugaton, és jó néhány verse szerepel a nemrégiben itthon kiadott Vándorének-ben, a nyugat-európai és tengerentúli magyar költők antológiájában is.
Thinsz Géza megbízható, rokonszenves költő. Hangvétele, stílusa máséval össze nem téveszthetően markáns és eredeti. Pedig látszólag nem nagy igényű. Nincsenek sodró, zavaros látomásai és sejtelmei, melldöngető gesztusai, avantgarde túlzásai és enigmantikus létértelmezései. Vannak viszont nyelvöltögető grimaszai, ironikus fintorai, dévajkodó, játékos csúfolódásai, ügyes szóviccei, kántáló sorolói és ráolvasásai. A gyors és közvetlen reagálások mestere ő, és valódi szenzualista. Csak ami érzékelhető, ami látható és hallható, tapintható, ízlelhető és szagolható, az tartozik igazán költői világába. Szókimondó, érzékletes szerelmes versei vagy az élet érzéki örömeit dicsérő, magasztaló és számba vevő művei egyértelműen igazolják ezt. Ugyanakkor azonban nemcsak szenzualista, hanem egy biztos ítéletű, szemérmesen rejtőző moralista is. Egy jó humorú és jó szemű, józan elme, aki nem dől be a látszatoknak, aki folyamatosan és elfogulatlanul mintegy görbe tükröt tart a világ elé, s önmagát sem kímélve leplezi le fonákságainkat, fontoskodásainkat és pózainkat. S ami még fontosabb, mint minden valamirevaló költő, ismeri esendőségünket, létünk föloldhatatlan tragikumát, s igényesen, önámítás nélkül néz szembe az öregedés és az elmúlás fenyegető rémével.
Válogatásunk költői pályájának teljes keresztmetszetét, huszonöt év termésének javát kívánja most bemutatni a hazai olvasóknak. Vissza