A peremen

Fülszöveg

Amikor valaki a peremen van, el kell döntenie, melyik oldalra küzdi magát... Mi mindnyájan valamilyen értelemben peremen vagyunk.
Az igazi irodalomnak a szórakoztatáson és a puszta ábrázoláson felül az a célja, hogy megfogalmazza az egyes örök emberi helyzeteket, problémákat egy adott időben és körülmények között és próbáljon megoldásokat keresni még akkor is, ha azok nem anyagi, hanem csupán érzelmi vonalon történnek, mert az érzelem is olyan fontos alkotó eleme az emberi egyéniségnek, mint az értelem.
Nem elég és nem csak szembe kell nézni a Valósággal, hanem el is kell fogadni azt. (Előző kötetem címe: Szembe a valósággal.) Ez szintén nagyon összetett és sokszor ellentmondásokban gazdag folyamat, de ugyanakkor nem lehet passzív szemlélődés vagy reménytelen belenyugvás a sokszor látszólagos lehetetlenbe, mert végsősoron a legtöbb lehetetlen nem az, hanem az ember arculatára formálható.
Már az az út is hosszú és sokszor gyötrelmes, ameddig valaki szembekerül a valósággal, de miután elérte ezt a pontot, hosszabb-rövidebb időn belül felismeri a döntések szükségszerűségét, és a saját felelősségét.
Nap mint nap kisebb-nagyobb döntéseket kell tennünk, amik nem ritkán nagyon fontosak lehetnek és befolyásolhatják további életünket. Mert az is biztos, hogy valamit mindig cselekedni kell, határozatokat kell hozni, attól kezdve, hogy reggel felkeljünk-e, egészen addig, hogy végső soron elfogadjuk-e egy magasabbrendű lény hatalmát, az Isten létét?
Az ember léte az időben olyan, mint egy "egyirányú utca": nem lehet benne visszamenni. Amit egyszer valaki megtett, azt nem lehet megváltoztatni többé. Ha úgy tetszik úgy is meg lehet fogalmazni, hogy ilyen vonatkozásban, hibáinkat nem lehet kijavítani. Azt hiszem ez az egyik legnagyobb tragédiánk. Vissza