A perifériáról a centrumba

Előszó

Gábor Kálmán
A perifériáról a centrumba, előzetes hipotézisek a határon túli magyar fiatalok helyzetének az értelmezéséhez.
Kiinduló tételünk a magyarországi fiatalok és a határon túli magyar fiatalok vizsgálatakor, hogy a kilencvenes években, a kommunizmus összeomlása után a fiatalok a perifériáról a centrumba kerültek. Ez azt jelenti, hogy mind a magyarországi, mind a határon túli magyar fiatalokra éppen úgy mint a nyugat-európai fiatalok vállára többféle nyomás nehezedik: a munkanélküliségtől, az iskolai versenyig, a korai önállósodástól, a piaci szereplővé válástól a feszültségoldó technikák használatáig. A kelet-európai fiatalok számára a centrumba kerülés az erősödő versenyben növekvő esélyeket jelent, de mindenekelőtt a nyugat-európai fiatalokkal azonos, illetve közel hasonló kihívásokra való válaszok kényszerét.
Ifjúsági korszakváltás
A határon túli fiatalok vizsgálatakor is a társadalmi átalakulás és az ifjúsági korszakváltás összefüggéséből indulunk ki. Az ifjúsági korszakváltás problémájával foglalkozva Magyarországon azt láttuk, hogy az ifjúsági korszakváltás a nyolcvanas években késleltetett volt. Ennek több oka volt. A rendszerváltásig nem történt meg az oktatás expanziója, a piac hiányában nem alakult ki az a társadalmi környezet, amely a fogyasztásra helyezi a hangsúlyt, és egy ifjúságközpontú, szabad médiát feltételez. Ennek ellenére megfigyelhető volt a fiatalok korai önállósodása és a kulturális értékváltás, de a lényeges fordulat mégsem következett be, megmaradt a fiatalok elit csoportjai és fiatalok többsége közötti mély szakadék az esélyektől az értékorientációkig. Magyarországon a kilencvenes években azt láttuk, hogy a piaci rendszer és a demokratikus viszonyok kiépülésével az ifjúsági korszakváltás felgyorsult, amely egyszerre jelentett előnyöket és hátrányokat a fiatalok számára. A kilencvenes években bekövetkezett a piac kiépülésével egy időben az oktatás expanziójával kiépül a fiatalok fogyasztói és kommunikációs státusa.
Az Ifjúság 2000 vizsgálat azt mutatta, hogy a korszakváltásban korcsoportonként jelentős eltérések figyelhetők meg: a 25-29 éveseknek több mint egytizede csak 8 általánost végzett, tehát korán fejezte be az iskolát, és korán állt munkába, és inkább jellemzi a korai házasodás, gyermekvállalás. A 20-24 évesekre ezzel szemben már az iskolai idő meghosszabbodása, a házasodás, gyerekvállalás késleltetése jellemző. Megindul a „lavírozás" az iskola és munka világa között: ez a két életesemény gyakran felcserélődik, egymásba fonódik. Az Ifjúság 2000 arra hívta fel a figyelmet, hogy felgyorsult a fiatalok individualizálódása, növekedett a iskolai, munkaválasztási és családi életutak különbözősége és sokfélesége, ugyanakkor fennmaradtak a származási, területi - regionális iskolázottsági és nemek közötti egyenlőtlenségek, azaz a sokféle egyéni életút beágyazódott a társadalom egyenlőtlenségi rendszerébe.
Kétféle forgatókönyv
Ahhoz, hogy a magyarországi és a határon túli magyar fiatalok átmenetét a centrumból a perifériára értelmezni tudjuk, figyelembe kell venni az ifjúsági korszakváltás forgatókönyveit - a munkanélküliségi és szabadidős forgatókönyveket, illetve, hogy ezek a forgatókönyvek milyen mértékben valósultak meg, helyesebben melyiknek milyen mértékű az átmenet során a dominanciája. Vissza