A Petőfi Kör vitái hiteles jegyzőkönyvek alapján III.

Fülszöveg

A történészvita a Petőfi Kör második olyan vitája volt, ami nagy visszhangot váltott ki az értelmiségi nyilvánosságban. A Körre az 1956 tavaszi közigazgatási és történész, majd a nyár eleji filozófiai vitákon figyelt fel a társadalom; eme viták által vált ismertté, hogy a politikai kritikának kialakult egy nagy lehetőségeket magában rejtő műhelye, ettől kezdve lett a Petőfi Kör széles közvélemény szemében a "pártellenzéki" ellenállás központi intézménye. A történészvita még sok tekintetben szétágazó volt, nem összpontosított olyan mértékben a szakterület valamely központi politikai jelentőségű kérdésére, mint ezt több későbbi vita tette, de a diszkusszió már itt is elősorban a politikailag központi jelentőségű szakmai kérdések körül bontakozott ki, s lehetőséget adott arra, hogy a felszólalók a szakmai vita keretében és abba beilleszkedve a legfontosabb ügyekben állást foglaljanak.
A Petőfi Kör harci módszere nagy elődök példáját követte - noha erről kezdeményezőinek nem lehettek tapasztalatai. Egybeesésről, nem tanulásról volt szó. Először a század elején a polgári radikális mozgalom fejlesztette ki azt a módszert, hogy központi közéleti jelentőséggel bíró problémáról egy vitafórum vitát szervez, amelyet szakemberek folytatnak, de laikus közönség előtt, amelybe az tevőlegesen bekapcsolódhat. A Társadalomtudományi Társaság és ifjúsági szervezete, a Galilei Kör tudományos ankétjain lett a mozgalom központi jelentőségű politikai harci módszere, hogy szakvitákat rendeztek olyan problémákról, amelyek közvetlenül kapcsolatban álltak a kor alapvető kérdéseivel. A vita így lényegében közéleti vita volt, de szakvitaként került a közönség elé, s ez lehetőséget adott arra, hogy a politikai problémákat egy tudományterület legrangosabb szelelmi tekintélyei fogalmazzák meg diszciplinájuk kérdéseiként. Ez rangot adott a vitáknak és eleve kétségtelenné tette, hogy a vitát folytatók a kérdéshez legjobban értő szakemberek, akik politikai véleményüket nem ideológiai elfogultságból alakították ki, hanem szakmai problémák vezették el őket politikai következtetésekhez. A laikus közönség tetszés- és nemtetszésnyilvánítással aktív részese volt a vitának, s laikusok is hozzászóltak, ha olyan érdemi mondanivalójuk volt, amit a pódiumon vitázó szaktekintélyek előtt elő mertek adni. Ez kiszűrte a demagógiát. Csak indulatból fakadó, tartalmatlan felszólalást nem volt ildomos elmondani; aki ilyet próbált, azt a közönség kinézte soraiból. Hasonló vitákat folytatott a húszas-harmincas évek fordulóján a Bartha Miklós Társaság is. A hagyomány lényegében folyamatos volt. Vissza