Előszó
. . . Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt egyszer egy kislány. S mivel ez a kislány mindig piros sapkát hordott, hát csak úgy beszéltek róla. hogy: A Pirossapkás Kislány.
Volt ennek a...
Tovább
Előszó
. . . Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt egyszer egy kislány. S mivel ez a kislány mindig piros sapkát hordott, hát csak úgy beszéltek róla. hogy: A Pirossapkás Kislány.
Volt ennek a pirossapkás, kedves kis teremtésnek, egy fehérhajú, mosolygó öreganyja is, de ez bent lakott, az irdatlan nagy, zúgó, meseerdő közepén. Se posta, se levél nem igen járt arra, csak a madarak hoztak néha hírt felőle.
Egyszer azután azt a hírt csipogták, hogy nagyanyó beteg lett s nincs aki gyógyítsa, nincs aki etesse, nincs aki itassa.
Útrakerekedett erre A Pirossapkás Kislány. Ételt, italt rakott a kosárkájába. a kosárkát a karjára akasztotta s ment, mendegélt és mind mélyebbre tévedt az irdatlan meseerdőbe.
A zúgó fák azt mondták:
- Fordulj vissza kis Pirossapkás, mert ez az erdő nem a te világod!
A füvek megreszkettek és azt seppegték:
- Fordulj vissza kis Pirossapkás, mert fölneszel lépteidre a farkas! Hiszen tudnod kell, hogy az erdőn mindig farkasok csatangolnak.
Hanem a Pirossapkás csak legyintett:
- Nem fordulhatok vissza, mert segítenem kell nagyanyón!
Vissza 
