Előszó
A kiállítás anyagát válogatva arra törekedtünk, hogy a legkiválóbb, egyúttal a lengyel plakát történetére leginkább jellemző, a különféle iskolákat, irányzatokat, változásokat jól reprezentáló alkotásokat mutassunk be. Szervezőkként elmondhatjuk, hogy a válogatás, bár nagyon nehéz volt, nagy megelégedéssel tölt el bennünket. Csak egy kétség gyötör bennünket: vajon ugyanilyen elégedettséggel tölti-e majd el kiállításunk nézőit is, hogy a plakátok által közvetített mondanivaló ugyanolyan érthető lesz-e például Kubában is, mint itthon, Lengyelországban? Hiszen a plakát nem csupán esztétikai benyomást kelt, hanem bizonyos tartalmakat is közvetít, hivatkozik a befogadó tudására, a számára ismert jelképekre, jelekre, összefüggésekre.
Miközben a kiválogatott anyagból a kiállítást szerkesztettük, rájöttünk, milyen erősen kapcsolódik gyökereivel Lengyelország történelméhez. Ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy írjunk néhány eligazító mondatot, amelyek elősegíthetik kiállításunk befogadását.
Lengyelország a virágzó XV., XVI. és XVII. századot követően, a XVIII. század elején hanyatlásnak indul. A válság felszámolására tett kísérletek eredményeként 1791. május 3-án kerül sor egy rendkívül haladó szellemű alkotmány elfogadására (ez volt az Egyesült Államok után a világ második ilyen alkotmánya). A lengyelországi helyzet megszilárdulása, s ezzel együtt a francia forradalomból eredeztethető demokratikus áramlatok erősödése drasztikus lépésekre készteti Lengyelország szomszédjait; Oroszország, Ausztria és Poroszország végrehajtja Lengyelország felosztását. Lengyelország több mint száz évre eltűnik a világ térképéről. A függetlenségi harc válik a XIX. századi Lengyelország történelmének meghatározó tényezőjévé. Az 1794-es, az 1830-as és az 1863-as nemzeti felkelések középpontjában az ország szuverenitásának kérdése áll, az irodalom, a festészet a függetlenségi hagyományokat alakítja és a nemzeti önazonosságot erősíti.
Amikor Lengyelország 1918-ban, az I. világháború befejezése után visszanyeri függetlenségét, lehetőség nyílik az állam újjáépítésére, ezt azonban 1939-ben megszakítja a II. világháború kitörése. A Hitler és Sztálin által megkötött egyezmény értelmében Lengyelországot felosztják a hitleri Németország és a sztálini Szovjetúnió között. Külföldi emigrációban lengyel kormány alakul, az országban pedig illegális hadsereg alakul. A Honi Hadsereg (AK) a nemzet apolitikus fegyveres szárnyát alkotja (mintegy 300 ezer tagja volt), amely a megszállók ellen harcol.
Koncentrációs táborok, haláltáborok, 3 millió zsidó lakos kiirtása, 15 ezer lengyel tiszt szovjet hadifogolyként történt meggyilkolása (Katyh), lengyelek százezreinek Szibériába hurcolása - ez az 1939-1945 közötti időszak tragikus mérlege.
Amikor a hitleri Németország 1941-ben megtámadja a Szovjetuniót, megváltoznak a szövetségi viszonyok. A Vörös Hadsereg hadba száll Németország ellen, és 1944-ben visszatér Lengyelország területére. A lengyelek maguk akarják országukat felszabadítani. Varsóban felkelés tör ki a németek ellen.
Vissza 
