A pokol tornáca I-II.

Fülszöveg

1949 decemberében Innokentyij Vologyin szovjet diplomata telefonon felhívja az amerikai nagykövetséget, s elmondja, a szovjetek hol és mikor kapják meg Amerikában az atombomba elkészítésének titkos leírását. A szovjet állambiztonsági minisztériumban rögzítik a hívást, de még nem tudják, hogy ki követte el a „bűnt". Még azonosítani kell az „árulót", aki maga is tisztában van lépésének halálos kockázatával, de önmagában már végleges döntésre jutott: ha saját államát, ha Sztálin rendszerét árulja el, azzal mind az emberiség, mind az orosz nép javára cselekszik. Elindul a nyomozás, és Innokentyijt végül azok az emberek juttatják börtönbe, akiket a sztálini rendszer poklának „első körében", a saraská-ban, egy elitbörtönben tartanak fogva, ahol kiemelkedő tudósok dolgoznak a titkos hadiipar és az államvédelmi hatóságok technikájának fejlesztésén. Itt dolgozzák ki azt az akusztikai hangfelismerő módszert, amely segít Innokentyij azonosításában. Szolzsenyicin - aki a háború után maga is saraská-ban raboskodott - hőseinek sorsát, élettörténetét, világnézeti vitáit, bölcselkedéseit és vívódásait leírva az orosz történelem egész körképét elénk tárja. Monumentális könyvében, mely egyszerre detektívregény és filozófiai mű, jól érzékelhető Lev Tolsztoj hatása éppúgy, mint a szerző mély lelki küzdelmekben kiforrott ||eresztény hite - a krisztusi szimbolika, mely átszövi a szovjet életvilág aprólékos,
már-már enciklopédikusán részletező ábrázolását. A pokol tornáca a Nobel-díjas író életművének kiemelkedő darabja s egyben a XX. századi világirodalom egyik alapműve: a totalitárius rendszer működésének, lelki hatásainak, a rendszer poklában élő emberek filozófiai útkeresésének maradandó művészi dokumentuma. Vissza