A Pozsonyi Magyar Gimnázium almanachja 1995/1996

Előszó

Ebben az esztendőben a nagyvilág valamennyi magyarja megilletődve ünnepli a honfoglalás ezerszázadik évfordulóját. A múltra gondolunk mi is, az ezerszáz évvel ezelőtt, valamint az azóta történtekre: Árpád népére, a honszerzésre és államalapításra, az ezerszáz év sikereire és kudarcaira, a megmaradásunkért való állandó küzdelmünkre. Mi, az egykori koronázó város egyetlen magyar középiskolájának tanárai és növendékei hálával és tisztelettel emlékezünk dicső őseinkre, közben azonban időnként óvatosan körbehordozzuk tekintetünket a számunkra ezidőtájt ellenségessé vált külvilágon. Idegen cézárokat látunk diadalszekéren, Istenünk szent teste felnégyelve, mi azonban továbbra is remélni, bízni és hinni akarunk megmaradásunk lehetőségében, anyanyelvünk, kultúránk és nemzeti identitásunk megtartó erejében.
Az eltelt ezerszáz esztendő hatalmas tapasztalat és erőt adó forrás valamennyiünk számára. Az őseink által létrehozott hon volt már európai nagyhatalom is, de olykor volt a történelem országútjának szélére kivetett ország is; volt nekünk Muhi pusztai vereségünk, Mohácsunk, Világosunk és Trianonunk - hogy csak a legmeghatározóbb nagy történelmi bukásainkat említsem -, nemzetünkben azonban mindig megvolt az élniakarás, az örök újrakezdés természetes ösztöne, amelytől minden bizonnyal a jelen viszontagságai sem foszthatnak meg bennünket. Mi hisszük és valljuk, hogy a mi ezerszáz éves államiságunk története nem az enyészet őre, hanem egy keletről jött - de az európai kereszény kultúrkörbe beilleszkedő, azt mindig kitartóan védelmező és érte vérét hullató - tragikus nép hivatástudatának ragyogó példája. Nekünk szent meggyőződésünk, hogy a hont, melyet egykor Árpád szerzett őseinknek, lelkünkbe zárva nekünk kell továbbvinnünk és átadnunk utódainknak, azzal a nyelvvel, kultúrával és identitástudattal együtt, amelyet apáinktól örököltünk... Vissza