A próbabábú

Előszó

Részlet a könyvből:
Dolgozószobájában, hová behangzott a zongora élénk és gépszerű játéka, melyet leányai, tőle nem messze, nehéz gyakorlatok közben vertek, Bergeret úr, az egyetem irodalmi fakultásának magántanára, az Aeneis nyolcadik könyvéről szóló előadását készíté elő. Bergeret úr dolgozószobájának csak egy ablaka volt, de akkora, hogy egy egész falat foglalt el, és inkább levegőt, mint világosságot engedett be, mert az ablakkeretek rosszul illettek egymásba, s az ablaktáblákat magas, közeli tűzfal homályosítá el. Bergeret úrnak az ablakhoz tolt asztalára fukar és mocskos napvilág visszfénye esett. Igazat szólva, ez a dolgozószoba, ahol a magántanár finom humanista gondolatait csiszolta, nem volt egyéb egy alaktalan zúgnál, vagy helyesebben egy kettős zúgnál, a főlépcső körfala megölt, melynek terpeszkedő öblösödése, az ablak felé gömbölyödve, jobbra meg balra csak egy-egy észszerűtlen és embertelen sarkot hagyott. Elnyomva a kőmíves-mesterség eme, zöld papirosba burkolt rengeteg hasától, Bergeret úr csak üggyel-bajjal talált e gonosz helyiségben, melytől a geométria és a finom érzék visszahőkölt, szűkös sima felületet, ahol sorbarakhatná könyveit fenyőfa-deszkákon, melyeken a Teubner-ek sárga rendjére örökös árnyék borult, ő maga az ablakhoz szorulva, a gonosz levegő megfagyasztotta stilusban irogatott, s már boldog volt, ha kéziratait nem találta összekuszálva és megcsonkítva, s ha acéltollai összegörbült csőröket nem tátották feléje. Vissza