A programozás matematikai ABC-je

Előszó

A tudományos-technikai forradalom korában egyre több szakembernek kell alkalmaznia saját munkaterületén az elektronikus számítógépet, sőt a számítástechnika helyet kapott legújabb középiskolai tanterveinkben is. (Matematika-tanterv a gimnáziumok szakosított tantervű "Matematika I" és "Fizika" osztályai részére 1972.)
E könyvet a középiskolai matematika szakos tanároknak ajánljuk, hogy segítségével érdekesen tanítsák a számítástechnika elemeit; főleg a Példatár szolgája ezt a célkitűzést.
Gyakorlati tapasztalat, hogy kezdők részére rendezett programozói tanfolyamon kettős nehézséggel küzdenek a résztvevők: meg kell tanulniuk valamilyen programozási nyelvet, és egyidejűleg egy teljesen újnak tűnő gondolkodási módszert, az algoritmikus gondolkodást is meg kell szokniuk, el kell sajátítaniuk. A programozási nyelv elsajátítása többé-kevésbé szorgalom dolga, problematikusabb az algoritmikus gondolkodás elsajátítása.
Ezért a könyv első részében a "Bevezetés" után kizárólag az algoritmusok magyar nyelvű leírását és az algoritmusok logikai gráfjának, a blokksémának a kidolgozását állítottuk a tárgyalás középpontjába.
Az ebben a részben bemutatott példáknak könnyű olyan párját, kibővítését vagy változatát feladatként kitűzni, amelynek megoldása valóban fejleszti az olvasó algoritmikus gondolkodási készségét. A legnagyobb közös osztó meghatározására szolgáló euklidészi algoritmus mintájára ki lehet dolgozni a legkisebb közös többszörös meghatározásának algoritmusát; a Bolzano-módszerhez kapcsolható a húrmódszer (regula falsi) vagy az érintőmódszer (Newton módszere); a négyzetgyökvonás mintájára kidolgozható a magasabb rendű gyökvonás (akár képlettel, akár a gyök skatulyázása révén); a gráfelméleti feladat (az Ariadné fonala nevű eljárás) fejleszthető olyan módon, hogy egy vektorpár vagy egy mátrix segítségével írjuk le a labirintust, azaz így adunk információt, hogy az útvesztő melyik termeit köti össze folyosó stb. Vissza