A Prométheusz-rejtély

Fülszöveg

Mesterházy Lajos írja a könyvéről:
... Némelyek tán megütközéssel fogadják majd, hogy én, a naprakész mai témáknak kiváló művészektől kinevezett művelője "történelmi regényt" írtam. Tehát mindenekelőtt ünnepélyesen kijelentem: Prométheusz mai téma. És nem szimbolikus értelemben az! Mai téma, mert - aki fajunk eredetét és történetét valamelyest is tanulmányozta, igazat kell adjon! - a háromezer évvel ezelőtt élt ember már mai ember volt. És itt nem a koponyaméretére gondolok. Hanem, hogy mást ne mondjak, már akkor is államban adott keretet, biztosítékot a maga társadalmának, ahogyan még ma is, az egész világon. Ejha! Egyenlőségi jelet tennék egy rabszolgatartó (méghozzá korai, keleti típusú rabszolgatartó) állam és - mondjuk - egy szocialista állam között?! Szó sincs róla, tudom jól a különbségeket. És azt is, hogy - egy kurta emberélet mikroszkópnézetében vagy akár egy nemzet életének még mindig csak közelnézetben - a különbség igen nagy. Óriási. Ámde én itt most isteneknek és embereknek olyan általánosabb tulajdonságait vizsgálom és szükségképpen olyan távlatból, ahonnan nézvést bizonyos, egyébként igen lényeges különbségek is némiképp elmosódnak. Nem szólok erről többet, a puding próbája végül is az evés, de majd meglátják: mai emberekről mai témát írtam meg...
... Lesznek, akik emiatt majd hamis analógiákat keresnek sőt, hovatovább kulcsregényként olvassák írásomat. Tiltakozom! Nincs kulcs! Távol áll tőlem minden ilyen olcsó ravaszkodás. (Annyira nincs kulcs, hogy szinte megkockáztatnám a kijelentést: ez az első olyan írásom, amelynek még önéletrajzi vonatkozása se nagyon van.) Ahol közvetlenebb analógia adódik mai "napi" helyzetekkel és problémákkal, ott én magam hívom fel rá a figyelmet, nem másért: egyszerűen a könnyebb megértés végett. Ne holmi kulcsot keressen tehát az olvasó, hanem figyeljen a mélyebben rejlő, a valódi analógiára. Ami egyszerűen abból adódik, hogy az ember - ember. Hogy az a háromezer év előtti ember - hadd hangsúlyozom még egyszer - nem holmi lenézendő, lebecsülendő kis "ősöcske-ember" volt, hanem - egyszerűen és végtelenül komplikáltan - ember... Vissza