A pszichológiai skálázás matematikai alapjai

Előszó

Az ember mindennapi életében lépten-nyomon mond ítéleteket, és kiértékeli mások ítéleteit: ez a dolog tetszik, az kevésbé, amaz nem; ez jó, az rossz; ez erős, az gyenge, stb. Ítéleteinket többnyire úgy fogalmazzuk meg, mintha valamiféle magától értetődő skálára hivatkoznánk, valahogy különösebb magyarázat nélkül értjük a jó-rossz, okos-buta, stb. dimenziókat. A mindennapi használatban nem zavaró, hogy ugyanaz a dimenzió, ugyanaz a skála mennyire másképpen viselkedik, ha más kontextusban alkalmazzuk: mondhatjuk, hogy "ez egy jó színdarab" vagy "ez egy jó fogorvos", és eszünkbe sem jut, hogy a két esetben a "jó" minősítést összehasonlítsuk.
Ha X azt mondta, hogy a színdarab jó, vagy hogy a leves túl sós, az időnként egész mást jelent számunkra, mintha ugyanezt Y mondta volna. Mindennapi életünkben azonban általában nem okoz problémát, hogy két ember szó szerint megegyező ítéletét ennyire másként értékeljük. Még kevésbé foglalkozunk azzal, hogy a különböző dolgokra vonatkozó azonosan elnevezett skálákat összehasonlítsuk: van-e olyan jó ez a színdarab, mint amilyen jó fogorvos Z? Megtehetjük (néha így vagy úgy meg is tesszük), hogy a színdarabokat értékeljük mondjuk 1-től 10-ig, esetleg máskor a fogorvosokat is értékeljük 1-től 10-ig, de a két szubjektív ítéletet nem hasonlítjuk össze: mind a két ítélet túlságosan ötletszerű ahhoz, hogy egy ilyen összehasonlításnak értelme lehessen. Vissza