A "Quam singulari" dekrétum az első áldozók koráról

Előszó

Mint egykor Palesztina szép kék ege alatt elhangzottak Jézus Krisztus isteni ajkairól a szeretetteljes epedő szavak: «Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa», úgy hangzanak el titokzatosan évszázadok óta templomaink szentségházaiból a szeretet isteni száműzöttjének ugyanezen epedő szavai. De ezt a titokzatos hangot nem hallották meg, míg a szelíd, szent emlékű X. Pius pápa nem lépett szent Péter székébe, aki az Üdvözítőnek szavait szeretettel felfogta és a Szentségek Kongregációjának szerve által kiadatta Quam singulari dekrétumot, mellyel állást foglal a gyermekeknek joga mellett az Oltáriszentség vételéhez, abban a biztos reményben, hogy ezzel az isteni Vendég égő vágyának tesz eleget.
Ez az üdvös és soha eléggé nem magasztalható dekrétum, mely X. Pius tiárájának egyik legszebb gyöngyeként ragyog, képezi a kicsinyeknek az Oltáriszentséghez való ma már elvitázhatatlan jogának kódexét. Ha ennek sikerült is, amit tagadhatatlan, a gyermekek korai (első) áldozásának erős impulzust adni, amennyiben a szükséges életkort 14-ről 9-re szállították le és ennek megfelelően a szükséges oktatást is szűkebbre szabták, mégis megjelenése után 18 évre még nem érte el a reménylett teljes sikert. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy amint nyert tájékoztatásokból és a magunk vizsgálataiból kitűnik - a gyermekek legnagyobb részét még mindig távol tartják a szentáldozástól, habár ahhoz járulni a dekrétum alapján joguk és kötelességük lenne. Vissza