A rabszolgaság Magyarországon az Árpádok alatt/Tanulmányok Dacia délkeleti hadi szervezetéről/Egy Alajbég telepitései/A Bolognai Jogi Egyetem XIV. és XV. századi statutumai/Szent László levele a montecassinói apáthoz/

Előszó

Részlet az első műből:

A rabszolgaság és a kereszténység. Az ókori társadalom kenyér keresői a rabszolgák. Egyptom, Görögország és Róma nagyságához a rabszolgák véres verejtéke tapad. Szomorú helyzetükről a görögök és rómaiak jogrendszere világosan beszél. Ezen utóbbival az európai rabszolgák sorsa történeti összefüggésben van. Sok évszázados élet után került a rabszolgaság útjába a kereszténység. Ez tanítja, hogy az embert Isten teremtette; tehát mindnyájan Isten fiai vagyunk. Krisztus meg minden embert megváltott, hiszen az egész emberiségért halt meg. A keresztény vallásban tehát minden ember egyenlő. » Nincs többé zsidó, sem görög; nincs rabszolga, sem szabad; nincs férfi, vagy asszony, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban- mondja Szent Pál.
A katholikus egyházat mindenkor ez a szellem hatotta át. Hirdette és gyakorolta is az emberi egyenlőség elvét. Az emberek szabadságát szivén hordozta és küzdött érette. Ezért már elvben ellene volt a rabszolgaságnak. Hogy ezt egyszerre kiirtsa, gondolnia sem lehetett rá; hiszen a társadalom gazdasági élete a rabszolgaságon nyugodott. A szabad embernek a munka méltóságán alul esett; végezte tehát a rabszolga. Nála nélkül a szabad ember nem tudott élni s a társadalom gépezete megakadt volna. Nem is írta tehát elő az egyház parancsolólag a rabszolgaság megszüntetését, hiszen ezzel társadalmi forradalmat keltett volna... Vissza