A ráfordítások és eredmények mérése

Szerző

V. V. Novozsilov

Fordító

Dr. Köves András

Lektor

Dr. Ganczer Sándor

Budapest

'V. V. Novozsilov: A ráfordítások és eredmények mérése ' összes példány

Kiadó:	Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1971
Kötés típusa:	Vászon
Oldalszám:	427 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 15 cm
ISBN:

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Tartalom

A probléma felvetése	11
Az elmélet és gyakorlat közötti összhang hiánya a ráfordítások mérésénél	12
Az érték módosulása mint a munkaráfordítások módosulásának következménye	15
Az elmélet és gyakorlat közötti összhang hiánya a munka hozamának mérésénél	20
A ráfordítások és hozamok mérésének jelentősége	24
Az optimális tervezés és irányadó normatívái	32
A szovjet tudomány úttörő szerepe az optimális tervezés elméletének megteremtésében	34
A demokratikus centralizmus, és fejlődésének általános törvényszerűsége	38
A szovjet népgazdaság irányítása az 1965. évi reform előtt	44
Az optimális gazdaságirányítás: a legnagyobb fokú demokratizálás a népgazdasági fejlődés legteljesebb tervszerűsége mellett	48
A munkaráfordítások relatív hatékonyságának mérése népgazdasági eredményük mérése nélkül	57
A társadalmi munka hatékonysága	58
A munkaráfordítások hatékonysága összemérésének legfontosabb szabálya	61
A tervvariánsok közös eredményre hozása	64
Példák a tervvariánsok közös eredményre hozására	67
A tervvariánsok közös eredményre hozásának nehézségei	75
A közös eredményre hozás mint a szocialista vállalatok alapítási tervei megalapozásának módszere	77
A közös eredményre hozás gyakorlatban alkalmazott rejtett formái	79
A beruházási eredmény maximuma megállapításának módozatai a szocialista gazdaságban	84
A maximális hatékonyságot biztosító beruházási mérleg modelljének kiindulótételei	85
A beruházási eredmény összmaximuma megállapításának legegyszerűbb példája	91
A beruházási eredmény összmaximuma megállapításának bonyolultabb esete	94
Variánsok amelyek hatékonysága tetszőlegesen magas lehet, de soha nem kerülhetnek be a beruházások maximálisan hatékony mérlegébe	99
Bonyolultabb példa a beruházási eredmény összmaximumának megállapítására	103
Az optimális variánskombináció lehetséges pontatlansága	107
A beruházáshatékonysági norma annak mutatója, hogy az egyes beruházások mennyiben vannak összhangban összeffektusok maximumával	109
A korszerűbb, de korlátozottan rendelkezésre álló termelési eszközök maximálisan hatékony felhasználása	115
Potenciálisan optimális variáns-kombinációk	123
Miért nem tekinthetjük az átlagos hatékonysági szintet a beruházások hatékonysági normájának	128
Következtetések	132
A ráfordítások mérésének törvényei	135
A differenciális ráfordítások	138
A különböző rendeltetésű ráfordítások közötti fordított kapcsolat	139
Fordított kapcsolatú ráfordítások - differenciális ráfordítások	142
A fordított kapcsolatú differenciális ráfordítások elterjedésének köre	145
A differenciális ráfordítások mérése - a változó nagyságok matematikájának alkalmazása - a ráfordítások számbavétele	151
A diferenciális ráfordítások mérése valamelyik termelési eszköz volumenének korlátozottsága esetén	153
A differenciális ráfordítások mérése több korlátozottan felhasználható termelési eszköz esetén	161
Az újratermelés tényleges költségei és minimalizálásuk matematikai eszközei	168
A ráfordítások mérése a kommunizmusban	175
A ráfordításmérés fejlődésének törvényei és tendenciái a szocialista gazdaságban	190
A differenciális ráfordítások mérése a tőkés gazdaságban	198
A munka és kifejtésének feltételei	205
A munkatermelékenység növekedési maximuma (az időtényező a közgazdasági számításokban)	211
A minőségi analízis szerepe az optimális gazdaságfejlesztés tervezésekor	212
Az időtényező jelentősége a gazdságban	214
Az időtényező számbavételéhez szükséges mutatók	216
A ráfordítások és a termék azonos időre hozása mint az időtényező számbavételének alapja	220
A ráfordítások és a termék szinkron összemérésének fő funkciói	223
Az időtényező számbavétele az egyes termékek előállítására jutó ráfordítások hatékonyságának meghatározásakor	227
Küszöbök a termelés növekedésének útján	234
A beruházáshatékonysági norma jövőbeli változásainak számbavétele	242
A munkamegtakarítás törvénye és az időtényező	249
Az időtényező számbavétele a tervszámításokban	251
Befejező megjegyzések	253
A munkaeszközök hatékonysági normatívái és használati idejük	256
Alapvető különbség a meglevő munkaeszközök újakkal való kicserélésének hatékonysági számítása és az új munkaeszközök viszonylagos hatékonyságának számítása között	257
A meglevő munkaeszközök hatékonyságcsökkentésének tényezői	258
A kopás határait meghatározó alapvető egyenlőségek	259
A munkaeszközök optimális használati idejének meghatározása a technika változásainak figyelembevétele nélkül	262
A többszörösségi szabály	263
Az optimális használati idő és a munkaeszköz kopása (első megközelítés)	268
Az alkatrészek optimális kiselejtezési ideje	271
A munkaeszközök fizikai kopása szerinti optimális használati ideje (második megközelítés)	271
A munkaeszközök használatának közgazdasági határait meghatározó feltételek elemzése	274
A munkaeszközök optimális használati ideje a műszaki fejlődés számbavételével (harmadik megközelítés)	276
A munkaeszközök kopásának mérése	280
Az optimális használati idő megállapítása	284
Milyen feltételek mellett okozhat kárt az erkölcsi lopás?	288
A technikai fejlődés hatása a gépek és az alkatrészek optimális használati idejére	290
Az ismertetett módszerek gyakorlati alkalmazása és az anyaggyűjtés módszerei	291
Az erkölcsi kopás, az árképzés és az eszközlekötési járulék	293
A munkahozamok mérése a szocialista gazdaságban	296
A különnemű használati értékek összemérése	297
A társadalmi termék értékének minimalizálása és a jólét maximalizálása	308
Az élő munka hozamának és hatékonyságának mérése	312
Az értéktörvény és a tervszerű árképzés	320
Az értéktörvény és az optimális szocialista gazdaságirányítás	323
Az értéktörvény mint termelésszabályozó	326
Az árképzés matematikai modellje kidolgozásának alapjai	328
A társadalmilag szükséges munkaidő	335
A társadalmilag szükséges ráfordítások sora és a legfontosabb jellemzői egy korlátozott erőforrás estén	338
A társadalmilag szükséges munkaráfordítások több erőforrás korlátozottsága esetén	349
Az árak és a társadalmilag szükséges határráfordítások egyenlősége és a hamis társadalmi érték	350
Az érték módosulása	353
A társadalmilag szükséges munkaidő meghatározása	357
A társadalmilag szükséges munkaráfordítások fejlődési tendenciája és az árképzés általános törvénye	363
A differenciális társadalmilag szükséges munkaráfordítások modellje az optimális tervezésben	370
Az árképzés általános képlete	380
A társadalmilag szükséges munka és az árak a szocialista gazdaság fejlődési modelljeiben	384
Válasz a kritikára	388
Akik szerint a népgazdaság tervezési feladatokban szorzók nem léteznek	389
Más félreértések a differenciális ráfordítások helytelen értelmezések talaján	391
A szorzók alkalmazása az árképzésben és a marxizmus	393
A legtöbb ellenvetés a szorzók tervszerű árképzésben történő felhasználása ellen	396
Ellenvetések a szorzók távlati tervezésben történő felhasználásával szemben	398
M. V. Kolganov ellenvetései	402
A bírálók öncáfolata	403
A formának tűnő lényeg, a lényegnek tűnő forma (hogyan értelmezik külföldön a szorzók szovjet gazdaságbeli alkalmazását)	405
Befejezés	418
A legfontosabb gyakorlati következtetés	418
A legfontosabb elméleti következtetés	420
Az árképzési vitáról	422