A Rákospalotai Wágner Manó Gimnázium évkönyve az 1941-42. iskolai évről

Előszó

Amilyen fájdalmasan sújtotta Rákospalota katolikus társadalmát és egész közönségét dr. Schwarcz Gusztáv pápai prelátus, apátplébános január 7-én váratlanul bekövetkezett halála, ugyanolyan mély megdöbbenéssel fogadta a szomorú hírt iskolánk is. Az elmúlás, a halál mindenkor megremegteti az emberi szívet, de sokkalta lehangolóbb és vigasztalanabb, ha jóakarónktól kell örökre elválnunk. Dr. Schwarcz Gusztáv több mint három évtizedes rákospalotai lelkipásztori működése alatt számtalan tanújelét adta a szeretetnek és ragaszkodásnak, amely őt a gimnázium igazgatójával, tantestületével és tanulóifjúságával szemben eltöltötte, - ezért esett oly nehezünkre örök búcsút venni tőle ... Iskolánkkal való kapcsolatai, az első világháborút megelőző, a régi, boldog Nagymagyarország gondtalan korszakát jelentő béke éveibe nyúlnak vissza s abban a meleg barátságban gyökereznek, amely őt a megboldogult intézetalapítóhoz: Wágner Manóhoz fűzte. Benne nemcsak Rákospalota városa dicsérhette a közélet, a város társadalmi és kulturális fejlődésének egyik legönzetlenebb munkását, hanem a boldogemlékű prelátus is hűséges munkatársát, aki az egyházi és katolikus egyesületi élet irányításából is bőven kivette részét, így volt alkalma megismerni intézetalapítónk becsületes törekvéseit, nemes jellemét, a vallásos és hazafias nevelést mindenkor maradéktalanul megvalósító pedagógusi működését, amiért szívébe zárta iskolánkat, szeretetét örökségképpen átplántálva a jelenlegi intézettulajdonosra is.
Számunkra mindig emlékezetesek maradnak iskolánk ifjúságához oly gyakran intézett bensőséges és közvetlen hangú buzdító szentbeszédei, amelyekből a diákok iránti odaadó szeretete kimeríthetetlen gazdagsággal áradt. Egy-egy tanév folyamán nemcsak hivatalosan, püspöki biztosként jelent meg iskolánkban a hittani vizsgálatokon, de többször is felkereste azt, állandóan érdeklődve a tanulók élete és munkája iránt. Lelkes iskolabarát volt, aki az Isteni Szeretet Leányait városunkba telepítve, maga is katolikus elemi iskolát tartott fenn s szabad idejének legnagyobb részét az Úr Jézustól is annyira szeretett kisgyermekek között iskolájában töltötte.
Siratjuk benne a jó lelkipásztort, híveinek szerető atyját, a tudós és művelt főpapot, a felebaráti szeretet példaképét, a lelkes magyar embert, az igazi urat, aki a finomság és udvariasság megtestesítője volt és soha senkit meg nem bántott, - de nem utolsósorban a pedagógusokat igen nagyra becsülő és azokat testvéreinek tekintő egyházi férfiút, valamint az iskolaügyek nemes pártfogóját, amiért a legteljesebb mértékben méltó és érdemes arra, hogy Évkönyvünkben szeretettel áldozzunk emlékének, amelyet gimnáziumunk mindig kegyelettel fog megőrizni... (K. E.) Vissza