A reménység hídja

Fülszöveg

A délvidéki magyarság nyolc évtizedes kisebbségi sorsának sajátos szimbóluma, hogy irodalmunk nagy öregje, a temerini születésű író, Illés Sándor több mint ötven éve Budapesten él. Magyarországon - írói munkássága mellett - tárcái ma is hetente olvashatók szeretett napilapjában, a Magyar Nemzetben. Akkor viszont mitől vajdasági magyar író Illés Sándor? Attól, hogy írásainak zömében megjelenik az otthoni táj, a temerini gyepsor falusi kisháza, küszöbén a mama törékeny alakjával, mögötte a gang, az ereszre felfutó szőlővel, a kert közepén a körtefával és távolabb a mama kedvére faragott galambdúccal. S ha álmodik, biztosan megjelenik a parasztszekér elé fogott Szultán is, amint ama régi szeptemberen elindult Újvidék felé, miközben a kocsiderékban ott szorongott az iskolába induló kisdiák.
... A reménység hídja című kézirata a délvidéki magyarság nyolc keserű évtizedének állít emléket. A regény elején - mint az éjszakai villámlás fényében - a huszadik századi történelem sorsfordulóinak nagy alakjai és eseményei jelennek meg, a Szarajevóba induló Ferenc Ferdinánd, az ellene elkövetett halálos merénylet, és persze a történtekről mit sem tudó békés temerini lakosság, amely szorgalmasan műveli a földjét és tervezi a jövendőt. Juhász József gazdálkodó ekkor, 1914. június 28-án írja be a családi Biblia első oldalára Sándor fia születésének egy eseményét. Az újszülött Juhász Sándor lesz az, aki sorsában megéli a temerini - és a délvidéki - magyarság megpróbáltatásának minden kínját és keserűségét.
... Regényes családtörténet fonódik össze a történelmi emlékezettel, s mind emögött ott rejlik az önéletrajzi vallomás is. Érthető tehát a regény laza szerkezete. Évszámok, események, történetek és személyek jelennek meg a maguk történelmi valóságában - ez adja a mű történelmi hátterét. Juhász Sándor küzdelmes életében pedig felfedezhetők az életrajzi elemek, miközben a táj is ismerős az olvasó számára. Illés Sándor valódi szépírói krónikása az eseményeknek, még akkor is, ha olykor a publicista jelenléte hangsúlyozottabb. Először olvashatjuk "visszaemlékezését" az 1941. áprilisában bevonuló magyar csapatok, és a visszavonuló és fegyelmezetlen szerb hadsereg között Szőregnél lezajlott véres csatáról, a partizánvadászatokról, mint ahogyan az is csak szűk körben volt ismert, hogy 1956-ban a délvidéki magyarság is jelezte együttérzését a magyar felkelésben részt vevő forradalmároknak.
Érezhetően bizonytalanabb a regény vonalvezetése a hanyatló jugoszláv kommunizmus bemutatásakor. Esetenként zavaróan mosódnak egybe Juhász Imre börtönévei, a Tito halálát megelőző rendőrterror, az elbizonytalanodó szerb kommunista vezetés uszító politikája az újra reménykedő magyarság politikai szerveződése, és a negyven holdnyi földbirtok visszaszerzésének reménye.
... A reménység hídja című kézirat első jelentős kísérlet a délvidéki magyarság nyolc évitzedes kisebbségi életének, a folyamatos pusztulásnak szépírói eszközökkel történő bemutatására. Jelentős mű, hiszen a tanú személyes vallomása hitelesíti, s mint ilyen, akár a történeti munkák forrása is lehet. A maratoni katona hírt hozott a vesztes csatáról. Torokszorító, fájdalmas hírt. Egyedül csak ő tudja, a pusztulásban mekkora bűnök, mulasztások és tévedések terhelik az elbukót. Vissza