A rend

Fülszöveg

Mindenütt történt velem valami fontos, amit nem fogok elfelejteni. Minden városhoz, faluhoz, utcához, házhoz fűz valami. Visszagondolva: a riporter látszólag sehol sem találta helyét, nyugtalanul járt-kelt, mégis otthonos volt mindenütt, ahol megfigyelhette az embereket.
Amit pedig megismert és elfogadott, azt azóta is sajátjának érzi. Küzd érte. Tisztán és még mindig gyanútlanul. Az utazás és a megismerés felér a szülőházzal, és így nyugodt lelkiismerettel írhattam "A rend" című riportomban: ".. szülőföldemnek érzek ebben az országban minden talpalatnyi helyet, ahol tanulhattam valamit, ahol barátokra, szeretetre és jóindulatra találtam, ahol azon a nyelven beszéltek, mint én... ahol mindig éreztem és érezhettem, hogy a hazámban élek..."
Kisebb megszakításokkal huszonegy éves korom óta írok riportokat. Napilapokba, folyóiratokba. Sokat köszönhetek régi mestereimnek. Talán nem is tudják, hogy mennyit tanultam tőlük. Nem is sejtik, hogy mennyit tanulhattam tőlük.
A riport engem mindig megerősített társadalmi elkötelezettségemben és indulatomban is, hogy az író közéleti küzdelmeiben végül is van valami reményteljes és biztató. Megerősített a küzdelemben - az igazságért és a boldogulásért.
A riport mindig segített abban, hogy a valóságot a maga teljességében és összetettségében láthassam. Novelláim, regényeim, történeteim, hőseim sejtjeiben állandóan ott működik a valóság ereje. Ez az erő az, amely írás közben a képzelet messzeségébe repít.
Sokat köszönhetek a riportnak.
A megfigyelés művészete. Vissza