A rendszerváltozás sodrában

Előszó

Jaspers és Sartre egzisztencialista filozófiájának szerepe a tudatváltozásban
A parlament az oktatási törvényt végül is kétharmados többséget megközelítő arányban fogadta el. Ezzel társadalmunk tudati rendszerváltozásában az első lépést megtette: az erőszakos iskolaállamosítást, a hit és erkölcstan kitiltását az iskolából, a nyolcosztályos gimnázium és a tanári szuverenitás száműzését, a személyiség ember- és nemzetellenes elbutításának „pedagógiai" eszközeit a történelmi lomtárba utalta. Az ellenzék egyesített fellépése az új oktatásügyi törvénytervezettel szemben arra utal, hogy a tudatváltozás a társadalomban emberileg talán a legnehezebb folyamat.
A II. világháború után bevezetett totális diktatúra a demokratikus szabadművelődési irányt, a modern magyar neveléstudományt, amely a kortársi keresztény egzisztencialista filozófiai irányt integrálta magába, 1948-ban formálisan likvidálta, majd a kommunista-materialista ideológiai sémáival a gondolkodást az iskolából kilúgozta. Az iskola alapvető tényezőjét: a tanítót, tanárt világnézetileg nagy többségben apatikussá, saját szaktárgya iránt érdektelenné, bornirt tanterveket végrehajtó tanügyi bürokratává nyomorította. Mindez társadalmi hatásában a legsúlyosabb következményekkel járt.
Ezért az erőszakosan szekularizált társadalom tudati regenerálódásának elősegítésére elsődlegesen a tanítónak, tanárnak kell az emberileg is lealacsonyító helyzetből kiemelkednie. Ezt többnyire a benne akarata ellenére is rögzült materialista sémáknak köszönhette, amelyek abszolút igazságokként hamis kommunista emberdefiníciókat szuggeráltak (pl. az „ember a társadalmi viszonyok összessége", "az ember anyagi léte határozza meg tudatát" stb.) Vissza