A reneszánsz és a barokk kora (1550-1750)/Kazinczy és kora (1750-1817)/Ábrándok és tettek kora (1817-1842)/Petőfi és kora (1842-1849)/"Elzúgtak forradalmai..." (1849-1875)

Előszó

A magyar irodalom első századaiban szinten mindent latinul írtak. Első összefüggő, magyar nyelvű szövegemlékünk, a Halotti beszéd (1200 körül) s a második, az Ómagyar Mária-siralom (1300 körül) latin kódexben maradt ránk, mint úgynevezett vendégszöveg. Első, egészében magyar nyelvű kódexünk, a Jókai-kódex, valószínűleg a XV. század első felében készült. Valamivel utóbb írhatták a Huszita Biblia három kódexét, a Bécsi-, Müncheni- és Apor-kódexeket. Néhány évtizeddel később, a XV. század végefelé, a XVI. század elején a magyar nyelvű kódexirodalom hirtelen felvirágzott. Az ebből az időszakból ránkmaradt mintegy negyven kötet java részét a dömés és ferences koldulórendek kolostoraiban másolták.
A fellendüléssel egyidőben bontakozott ki Magyarországon a latin nyelvű reneszánsz humanista kultúrája is, jócskán megelőzve Angliát és Franciaországot. A humanista Európa Janus Pannoniust (1434-1472) százada egyik legnagyobb költőjének tartotta. Igaz, Mátyás abszolutizmusa nem támaszkodott mélyen tagolt, bonyolult feudalizmusra, társadalmi csoportok kiegyensúlyozott, kölcsönös függésére - s az uralkodó halála után kártyavárként összeomlott; s igaz az is, hogy a Mátyás-kor reneszánsz művelődése nem fogta át az egész országot, hanem csak a király környezetében, valamint néhány főpap és főúr udvarában élt, de - jóllehet, még mindig csak a társadalom egy vékony rétegében - mindenesetre túlélte Mátyás birodalmát. A rákövetkező időszak anarchiája és gazdasági hanyatlása közepette a reneszánsz eszménye lassan-lassan átformálta a magyarországi művelődés arculatát. Vissza