A repülő állatokról

Előszó

Részlet:

Az emberi nem művelődéstörténetének egy-egy nevezetes határjelzője: a vasút, a gőzhajó, és a léghajó. A vasúttal az ember meghódította a földet, a gőzhajóval a vizet, s nagyon közel áll hozzá, hogy a léghajó révén ma-holnap a levegő urának is mondhassa magát.
A Zeppelinek és a különféle aeroplánok bizonyítják, hogy a repülés problémája, a mely évszázadok óta izgatta az emberiséget, közel van a megoldáshoz. Az ember immár a levegőbe tud emelkedni s most már igazán csak rövid idő kérdése, hogy a légi alkalmatosságok a gyakorlat czéljainak is megfeleljenek.
Az ember joggal büszke lehet elméjének erre a fényes, szinte kábító sikerére, ámde a midőn a levegőég ringó hullámairól elégült pillantást fog vetni az alatta lomha mozdulatlanságban elterülő tájra, nem fog szabadulhatni attól a nyomasztó érzéstől, hogy igazában nem ő maga, az élő ember, hanem csak a holt gép, a mechanika szabályai szerint összeszerkesztett szerszám repül, a melynek, ha bármely kis csavarja felmondja a szolgálatot, a büszke kormányos tehetetlenül hull vissza a rögre.
Mert az ember voltaképpen nem a repülés, hanem csak a repülőgép problémáját oldotta meg.
Igazán repülni csak az a lény tudhat, a melynek a repülés életszükséglete, a melynek léte és fennmaradása van a repüléshez kötve s a mely éppen azért a saját szervezetében fejlesztette ki a repülés föltételeit és eszközeit. Ilyenek a repülő állatok, a melyeknek csodás készségét már csak azért is érdemes lesz egy pillantásra méltatnunk, mert ezzel is közelebb jutunk a nagy mindenség szabályozó erőinek megismeréséhez. Vissza