A repülő hajó

Előszó

Részlet a könyvből:
A MEDYE

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreganyó, meg két kis unokája: Mása és Dása. Dása egyszer az erdőbe indult illatos bogyóért, friss gombáért. Azt mondja neki a nagyanyja: - Ne menj messzire, Dásenka, ne térj le az ösvényről, ne ugrálj át fatörzseken, mert még eltévedsz. - Jól van - azt mondja Dása.
Beért az erdőbe. Szedte-szedegette a bogyókat, dalolgatott magában. Észre sem vette, hogy letért az ösvényről, betévedt a rengetegbe, fatörzseken ugrált keresztül.
Egy magas tölgyfán, magas tölgyfa száraz ágán, kakukkmadár üldögélt.
- Ka-kukk! Ka-kukk! Bal felé menj, kisleány!
Dásenka elindult bal felé.
Honnan, honnan se, egyszerre előugrott, honnan, honnan se, hirtelen előtoppant Miska medve, rendes nevén Mihail Ivanovics. Mancsa közé kapta Dását - és már futott is vele. Futott, futott, míg házába nem ért. Nagy háza volt, igen nagy, gazdag háza ... Nem volt üres a pincéje - tele répával, káposztával, szárított gombával, lépesmézecskével.
Bevitte a medve Dását a házába, és így szólt hozzá:
- Jó, hogy találkoztam veled, éppen gazdasszonykára van szükségem. Itt élsz eztán nálam, kesztyűt varrsz nekem, jó kis tüzet raksz, tésztát dagasztasz. Én meg vadászni megyek, élelmet hozok neked.
Sírva fakadt Dásenka, a medve meg csak hordta neki a mézet, diót, finom bogyót - vigasztalta. Amikor Dásenka kisírta magát, lefeküdt aludni. Vissza