A revolver

Előszó

Részlet a könyvből:
A Leviathan már két napja hasította az Atlanti-óceán hullámait. Amióta elhagyta Southampton kikötőjét és nekivágott a nyilt tengernek nyugati irányban, állandóan kedvezett az idő s a legkisebb zavaró esemény sem bolygatta meg az utasok nyugalmát. Az első osztályon, akárcsak egy előkelő londoni fogadóban, a rendes szalonélet folyt. Divatosan öltözött szalonfigurák reggeliztek, ebédeltek, teáztak, kártyáztak, zongoráztak, flörtöltek, iszogattak, sportoltak, olvastak, vitatkoztak ugy, ahogy a szárazföldön szoktak s nem törődtek azzal, hogy alattuk a végtelen tenger rejtelmesen zúgva áldozatokra les.
A leányok és az asszonyok már rég visszavonultak kabinjukba, korábban, mint az előző éjszaka, mert felhős volt az égboltozat, s a tenger minden romantikája elenyészett a holdvilágtalan vaksötétben. Még nyár volt ugyan, de a közelgő ősz már kiteregette nedves ködköpönyegét. A fedélzet csaknem néptelen volt éjféltájban s a hajó orrától kétfelé omló hullámok harsogását csak egyetlen emberi alak látszott hallgatni a mellvéd korlátjához támaszkodva. Szivarjának parazsa időnkint megvilágította arcát: keményvágású profil, kicsiny, tömött fekete bajusz, energikus áll, sasor. Még fiatal ember, huszonnyolc-harminc esztendős. Szeme félig lehunyva, mint aki befelé néz. Bő köpeny borította vállát, mely alól, ha a szél meglibbentette, estélyi öltözet látszott s az ing fehér plasztronja foszforeszkált a sötétben. Teljesen mozdulatlan volt, csak percenkint emelte kezét a szájához, hogy mélyet szippantson a havannájából. Talán már félórája állott igy, amikor egyszerre nagyon dobbantott a lábával. Vissza