A Rogozsán kocsma

Fülszöveg

Rácz Olivér új regényével irodalmunkban szinte teljesen szokatlan kísérletre vállalkozott: a nehéz történelmi éveket - a második világháború éveit - ironikus, szatirikus, olykor már-már szarkasztikus hangon ábrázolja. A háttérben sötéten tátogó európai, sőt világtragédiát a regény különös és különc alakjainak tettein és gondolatain keresztül mutatja be az író. A láncszerűen egybefonódó izgalmas és mulatságos kalandokkal, groteszk történetekkel, sokszor az akasztófahumor határát súroló helyzetekkel mintha a szerző azt kívánná sugallni: ez a háború annyira groteszk volt, képtelen és értelmetlen, hogy talán nem is lehet komolyan venni. "De azért nem árt megjegyezni: ez itt nem történetírás, hanem regény. Vagy talán még az sem; hiszen mindössze azt szerettem volna valamilyen laza, egyelőre még általam sem ismert, hiteles adatok által nem befolyásolt, kizárólag hőseim hiteles alakja köré kerekedett meseszövés keretében elmondani, milyenek voltak annak a mesebeli városnak a peremvidékei, ahonnan magam is gyökereztem. Mert pontosan ezekből a peremvidékekből sugárzott az a kétségtelen erő - a városperifériák mindig hasonlatosak egy kissé az őstermelés misztikus tájaihoz: nyers realitásukból szikrázva szökken fel csillag és varázslat -, amely a szabadság glóriáját fonja hőseim alakja fölé...
Mert a szabadság nagyon vonzó tud lenni" - mondja könyvéről az író. Vissza