A rom

Fülszöveg

„A Vörösmarty-eposzokban kétszer halnak meg a hősök. Végzetes erők ütközetében, gyászos kimenetelű összecsapásokban a »halni, vagy ölni« alternatíváját a természeti erőkre jellemző kiszámíthatatlanság teszi félelmetessé, A másik halálnem ennél lassúbb lefolyású; a »régi
dicsőség« elhalását Vörösmarty az enyészet és a pusztulás képeiben tárja elénk, és a »bús feledékenysége által okozott áthatolhatatlansághoz, a
»riadó vak mélység« sötétségéhez társítja. E kétféle elmúlás különböző textuális működésmódokat von maga után: az egyik halál hirtelen és erőszakos, visszafordíthatatlan pusztítást eredményez, a másik is eltöröl és defigurál a kopás, elenyészés, elhalványulás metaforikájába íródva bele, ugyanakkor a felejtés eredményeképpen bekövetkező »halál« a visszaszerzésnek valamifajta lehetőségévei kecsegtet. Ez a különbség nem hagyja érintetlenül a Vörösmarty-eposzoknak azt a célkitűzését, hogy »hű[en] a haladékony időhöz« benépesítsék a tájat letűnt idők figuráival, és hangot adjanak annak, ami már végképp elmúltnak bizonyul. A felélesztésnek ez a romantikus projektje, mely a felejtés, a feledékenység ellenében dolgozik, egy olyan nyelv retorikai struktúráira támaszkodik, mely a hatalmi harcokhoz hasonlóan, maga is csupán egy erőszak, a képzelet tételező ereje által tudja létesíteni saját hatalmát, s így nem tehet mást, mint hogy végrehajtja az »első halál« iterációját." Vissza