A római irodalom kistükre

Előszó

A történet előtti időkben, melyek homályába pozitív tudás helyett a költői mithosz vet némi derengő fényt, Itália félszigetet három, egymástól vérre, nyelvre és erkölcsre különböző népfaj lakta. Először a déli részében lakó iapygek tűntek le a história színteréről. Helyüket a görög gyarmatosok foglalták el, akik már a homerosi korszakban vándorbotot ragadtak, hogy tettrevágyásuknak, élelmességüknek, üzleti szellemüknek új hazát szerezzenek Kis-Ázsiában, Afrika északi részében, Gallia középtengeri partjain, sőt a távol nyugati Hispániában. Itália déli részében Magna Graecia néven alapítottak telepet, amelyre a történelmi idők folyamán nagyszerű hivatás várt: a görög filozófia, költészet, műveltség ebben a gyarmatvilágban talált második otthonára. Parthenope, Elea, Kroton, Akragas, Syrakusae, Panormus a hellén kultúrának ép oly jelentős székeivé emelkednek, mint az anyagország virágzó városai. Ez a gazdag, termékeny és az élet minden vonatkozására kiterjedő kultúra aztán végképen fölszívta az őslakó iapygek kezdetleges népét.
Északnyugaton az etruszkok törzse élt, sajátos műveltségi viszonyaival, a messze keletről származtatott szokásaival, vallásával, ünnepeivel. És hegyei között meghúzódva, sokáig dacolt a türelmetlenül előretörő római hódítással. És amikor a túlnyomó hatalomnak meg kellett adnia magát, akkor sem emésztett el nyomtalanul: módosítva és a maga jelleméhez alakítva bár, a római nép mégis átvette számos, különösen vallásos intézményét, ünnepi játékát, primitív drámai kísérleteit és ezzel az etruszk hagyománnyal is toldozgatta a maga eredendő szegénységét. Vissza