A római magánjog elemeinek tankönyve

Előszó

Részlet a könyvből:
I. FEJEZET.
A római jog mai jelentősége.
1. §. A római jog hatása a modern jogfejlődésre.
1. Római jog = a római állam joga; az a jog, mely a római nép körében hosszú, a történelemelőtti időkben kezdődő s Justinianus keletrómai császár haláláig (Kr. u. 565.) tartó, több mint ezer évre terjedő fejlődés során kialakult, és utóbbinak törvénykönyveiben (I. alább 54-60. pont) végső összefoglalásban maradt az utókorra.
A római jog, mint minden fejlettebb jog, kétirányú szabályokat tartalmazott. Egyrészt rendezte az államélet belső rendjét s az állampolgároknak az államhoz való viszonyát: ez volt a római közjog vagy államjog (ius publicum) ; másrészt rendezte az egyes embereknek egymásközötti (magán) életviszonyait (családi és vagyoni vonatkozásait): ez volt a római magánjog (ius privatum). (V. ö. 79.)
E kettő közül a mi tanulmányunk tárgya csak a római magánjog lesz, mert ez az, mely a mai korra is praktikus fontossággal bír, mégpedig azért, mert a ma élő magánjogok is teljesen a római jog rendszerén épültek fel. A római nép volt az, mely ezt a rendszert - bár jórészt máshonnan vett anyagból - megalkotta és mintaszerű tökélylyel kiépítette. E jog tovább élt a római birodalom bukása után is, egyrészt (s eleinte) úgy, mint a nyugatrómai birodalom romjain alakult germán államok római eredetű lakosságának személyes joga (52.), másrészt s főként az által, hogy a 12. század elejétől kezdve egymás után megalakult európai egyetemeken folyó jogtanítás Justinianus törvénykönyveit fogadta el a tanítás egyetlen tárgyául, s tette őket ezzel a kialakuló modern jogtudomány alapjaivá, aminek hatásakép a római jog Közép- és Nyugat-Európa jelentékeny részén kötelező joggá lett (a római jog ú. n. recepciója, 65.)... Vissza