A romantika útján

Előszó

E kötet nagyobbrészt a romantika kérdéseiről szóló 1954-i tudományos akadémiai vita után készült oly tanulmányaimat foglalja magába, melyek vagy újabb adatok és források felhasználásával, vagy új szempontok szerint kívánták továbbfejleszteni az ott és akkor alapvetőnek bizonyult tanulságokat. Elsősorban a magyar romantika kezdeteiről, belső előkészítéséről és vitáiról szólnak (Verseghy és Kölcsey kapcsán, de külön összefoglaló dolgozatban is), háttérben Kazinczynak a romantikán innen maradó, de attól mégis érintett alakjával. Másodsorban a romantika néhány nagy képviselőjének - Kölcseynek és Vörösmartynak - egy-egy művét elemzik, pl. a szatmári adózó nép állapotáról szóló beszédnek Kölcseytől való szerzőségét részletesen s újabb forrásanyaga alapján bizonyítva. A romantika fénykoráról, az 1800 és 1840 közti szakaszáról szóló tanulmányok sorát néhány olyan is bővíti, mely modern - 19. század végi, 20. század eleji - írói művet tárgyal ugyan, de felfedi abban - például Krúdynál - a felismerhetően romantikus költőiséget. Az egyes - hézagosan nagyobb egységbe illeszkedő - tanulmányokon keresztül tehát némiképp arra is célozni kívántam, hogy a romantika hosszabban tartó, termékenyebb s bonyolultabban összetett folyamat volt ízlésünk, irodalmunk, gondolkozásunk történetében, mint ahogyan irodalomtörténeti közfelfogásunkban szerepel. Nem egy jeles magyar író végigment a későbarokk - felvilágosodás - romantika eszmei és ízlésváltozatain, s a romantika - a 19. század második évtizedének végére első áttörésétől kezdve - uralkodó maradt szinte a század végéig, legalábbis a 70-es évekig. Vissza