A Schlafhorst ASE vetülékcsévélő gép szerkezeti és technológiai elemzése

Előszó

A vetüléscsévélés, mint önálló technológiai fázis nem régi keletű. A gépi szövés kialakulásakor kezdetben szelfaktoron később az e célra alkalmas gyűrűsfonógépeken közvetlenül a vetélőben felhasználható vetüléscsévét készítettek. Ez az un. ráfonás, amikor a szövödében, - a fonodában készült csévéket - közvetlenül átcsévélés nélkül dolgozzák fel.
A ráfonással készült vetülékcsévék nem alkalmasak arra, hogy automata szövőgépeken ledolgozzák. Az automata szövőgépek elterjedésével a szövödét speciális vetülékcsévével kellett ellátni. A vetülékcsévélés most már a szövés előkészítés szerves önálló része lett.
A vetülékcsévélésnél az a cél, hogy olyan vetüléscsévét állítsunk elő gépeinken, ami a vetélő belső terének legjobb kihasználása mellett minőségileg kifogástalan.
A cséve minőségének fogalma alatt értjük a tömörséget, szilárdságot, alakhűséget és a vetélőben kifogástalan szakadás nélküli ledolgozhatóságot.
A cséve fonaltestének a kialakításához három alapvető mozgásra van szükség: forgó, lengő és haladóra.
A vetülékcsévélő gépek egyik rendszerezése azon körülmény figyelembevételével történik, hogy a három mozgás közül mit végez a cséve, ill. a fonalvezető.
A másik rendszerezésnél a jellemző szerkezeti megoldás alapján csoportosítjuk közönséges és automata vetülékcsévélő gépekre.
Az automata csévélő gépeket még feloszthatjuk teljes és félautomatákra. Vissza