A selyem útja II. (töredék)

Előszó

Urumcsii fogságunk.

Egyenesen az orosz főkonzulátusra hajtattunk. Garegin Abramovies Apreszoff főkonzul, két tisztviselőjének társaságában azonnal fogadott. Igen megnyerő külsejű ember volt, nyíltnak, kedélyesnek és jókedvű természetűnek látszott. Elmondtam neki küldetésünk célját és ő igen okos gondolatnak tartotta a nankingi kormánynak azt a szándékát, hogy autóutakat akar építeni Szinkiang felé. Véleménye szerint Kuldzsába és Tyugutyakba tervezett utazásunknak nincsen akadálya, mégis azt tanácsolta, hogy ha csakugyan oda akarunk utazni, akkor egy héten belül induljunk el, mert különben a Manasz-folyó megáradt vize könnyen megakaszthat útközben. Arra a kérdésemre, hogy vásárolhatunk-e Urumcsinban benzint meg olajat, azt felelte, hogy erre csak maga a Tupán adhat engedélyt és ezért azt tanácsolta, hogy beszéljek a tábornokkal. Korlában és a város körül átélt kalandjaink iránt élénk érdeklődést mutatott és szerencsésnek mondott bennünket, hogy élve kerültünk ki Ma Csüng-jin csapatainak kezei közül. Pedig Apreszoff leplezetlenül csodálta a Nagy Ló vitézségét és harci erejét.
Mi is szemlátomást tetszettünk neki, mert már június 11.-re meghívott magához ebédre. Számunkra rendkívül nagyjelentőségű volt, hogy jó viszonyban legyünk vele. Hiszen csak egy szavába került volna, hogy letartóztasson és a végtelenségig visszatartson bennünket Urumcsiban; ha úgy tetszett volna, egész expedíciónkat megbéníthatta volna, különösen, ha az a gyanú ébred benne, hogy olyan titkos szándékkal jöttünk a tartományba, amely ellenkezik az oroszok szinkiangi érdekeivel. Vissza