A serdülő ifjúság nevelési problémái

Előszó

Gyermekkoromban a kis családi házunk, kertünk volt számomra az egész világ. A szomszédba az ember kiöltözve látogatni ment; a szomszédos faluba tett látogatás nagy kirándulás volt, s évenként egyszer a budapesti utazás egész expedíció, amelyre két hétig készültünk és félévig beszéltünk róla utána, Róma, London, Franciaország elérhetetlen, messze világok; Amerika túl az Óperencián mesék világa volt...
Ma? A mozik filmszalagja elém hozza ismeretlen országok és népek életét: látom, hallom őket. A rádión csak két milliméterrel tolom odább a tárcsát, és új meg új világok emberét hallom beszélni, muzsikálni, dalolni; rövidhullámú készülékem felfogja Byrd kapitány üzenetét a déli sarkvidékről, s úgy érzékelem őt, mintha itt ülne az asztalomnál. Ma a London-Melbourn vonal megtételére három napra sem volt szükségük a világhírű repülőknek, Scott és Blacknek, s Budapestről egy órán belül elérem repülőgépen Wient vagy Pécset.
Közelebb jött hozzánk a nagyvilág, megszélesedett a látókörünk...
Vajjon boldogabbak és jobbak lettünk ezáltal?
Átfogjuk a messze világot, de szűk lett, szürke és rideg a kis családi házunk, kertünk... Az elrabolt Lindbergh-bébiért százmilliók remegtek és meggyászolták, amikor halála hírét vitte szét újság, rádió, de ugyanakkor ötvenszer annyi drága kis magyar bébi nem léphet az életbe, vagy elpusztul korán, vagy felnő elhagyatva, mert apját, anyját a modern élet sodorja s nem érnek rá őt nevelni... Vissza