A sivatag

Előszó

Részlet a kötetből:

Az őserdőből a sivatagra.

A Kongo hatalmas víztömege ott zúg, rohan sellőről-sellőre a legsötétebb belső-afrikai őserdőkben. Sokkal nagyobb, mint a Duna, de itt a Kongo-medencében, éppen az Egyenlítő vidékén olyan fiatalosan, olyan tiszta vízzel siet lefelé, mint valami hegyi patak. Ennek az az oka, hogy forrásai mind fennsíkon vannak, mellékvizeinek egy része tavakból indul ki, úgy hogy nem szállítanak semmi hordalékot, a víz valósággal kristálytiszta. Még a folyó fenekén is csak igen kevés kavics és homok mozog, de csak egyes helyeken, mert a folyó tágulataiban az ilyesmi hamar lerakódik s a víz minden hordalék nélkül, azt mondhatnám üres kézzel siet az óceán felé.
Mivel nincsen hordaléka, tehát nem is tudja a meder fenekének szikláit megtámadni. Az ilyen nagy esésű folyók rendesen temérdek hordalékot szállítanak s az a hordalék valóságos marószerszám a folyó víztömegének szolgálatában s ezzel tudja mind mélyebbre és mélyebbre ásni medrét, hogy valóságosan félelmes sziklakanyónok keletkeznek, mint pl. az észak-amerikai Colorado-folyónak. A tavakból kifolyó folyók nem tudják az esés egyenetlenségeit bevágódással elegyengetni, azért a legszebb vízesések a tavakból kifolyó folyókon vannak, mint a Niagara, vagy a schaffhauseni vízesés a Boden-tóból kifolyó Rajnán, stb. stb., százával lehet a példákra rámutatni. Vissza