A skarlát betű/A hétormú ház

Fülszöveg

Nathaniel Hawthorne nevét az amerikai regény megteremtői között tartja számon az irodalomtörténet, azok között, akiknek örökségét mindmáig hordozzák a társadalom és az emberi lélek mélységeinek pontos feltárására vállalkozó amerikai realista írónemzedékek. Az író neve azonban másfajta örökséget is idéz. Tősgyökeres új-angliai puritán család leszármazottja, ősei közt hírhedt boszorkányüldözők is akadtak. E terhes hagyatékot - egy komor világ konok, szűk látókörű, embertelen szemléletét - kívánja Hawthorne az igazság és az emberszeretet mérlegére tenni A skarlát betű című regényében. Főhőse, Hester Prynne a világirodalom remekbe formált, örök asszonyfiguráinak egyike. Hibátlan művészettel megalkotott, tökéletesen árnyalt, gazdag jellem, aki a sivár, kegyetlen puritán erkölcs lélektelen kötelezettségeihez hűtlen, de önnön igaz valójához, legjobb, legártatlanabb énjéhez mindvégig kitartóan hűséges marad. A regény realista korrajz, a XVII. századi Boston életének hiteles krónikája, s egyben romantikus lelkesedéstől fűtött hitvallás: minden puritán előítélettel szemben azt bizonyítja, hogy "a szerelem szent és boldogító".
A Hétormú ház - noha cselekménye később, az író korában játszódik - szintén a puritán múlthoz kapcsolódik. A hagyomány szerint az író egyik ősapját, a salemi boszorkányperek bíráját átok sújtotta, amely végzetes örökségként nehezedett a családra. A mű Hawthorne "vezeklése" az ősök vétkéért, a nyomasztó bűnrészesség terhe alól való felszabadulás az alkotás, a "kiírás" folyamatában. A történet a rejtelmes sorscsapások után romantikus szerelemmel oldja fel az évszázados átkot. Vissza