A sötét ablak

Előszó

A "Részeg Tehén" hűséges törzsközönsége minden este megtöltötte ezt a hosszú, szűk és elég kényelmetlenül berendezett kocsmát, mely talán a legrosszabb hírnévnek örvendett a Grenelle-negyed Szajnához közel eső részében. A törzsvendégek azonban nem sokat törődtek azzal, hogy kedvenc szórakozóhelyük nem nyerte el a kerület polgárainak tetszését, annál inkább ragaszkodtak hozzá, mert így legalább zavartalanul lehettek egymás között. Mindenki ismerte a másikat, titkaik sem voltak egymás előtt és aki így este tizenegy tájban látta őket vidáman, gondtalanul üldögélni a telefirkált, agyonvésett ócska márványasztalok körül, egy család tagjainak nézte volna az egész társaságot, melynek a feje egy aprótermetű, ragyásképű, vörösorrú emberke, akit kitörő örömmel, meleg kézrázogatások közepette üdvözölt minden belépő férfi és nő egyaránt. Olykor-olykor félrevonta egyik-másik vendég, leült mellé az asztalához, a kocsma hátsó sarkában, a csigalépcső alatt, mely az emeletre vezetett, a tulajdonos lakásába. összedugták a fejüket, fojtott hangon tárgyaltak, mialatt a többiek, ösztönös diszkrécióval, még hangosabban tereferéltek, mint rendesen. A vörösorrú pufók emberke figyelemmel hallgatott mindenkit, aki tanácsot kért tőle. Tanácsban sem volt hiány és nem akadt egy sem a Részeg Tehén vendégei között, aki vakon meg ne fogadta volna, amit a "parton" mondott... Vissza