A spanyol polgárháború és magyar önkéntesei

Előszó

Részlet:

Hatvan esztendő nemcsak a halandó ember, de egy történelmi esemény szempontjából is nagy idő. Ennyi év után már nemcsak az emberi emlékezet önkéntelen halványulása, hanem különböző időszakok olykor aktualitások diktálta ünnepi megemlékezései is végezhetnek torzító munkát a történelmi tényeken. Különösen, ha források egy része sokáig, vagy mindmáig nem vált hozzáférhetővé az eseményeket fürkésző történészek számára sem. De az élő tapasztalat és a tudományos vizsgálat egykori objektív megállapításai is feledésbe mehetnek. Olyan állításokat, amelyeket a szemtanúk és a résztvevők füle hallatára aligha lehetne megkockáztatni, vagy amelyeket a hiteles történetírás régen ízzé-porrá tört, ma újra világgá lehet kürtölni, hiszen már kevesen tudják odakiáltani: "Ejnye, lassabban a testtel, még élünk!"
Szerencsére a spanyol polgárháború annakidején az egész világ figyelmét éveken át magára vonta. Harcában valamennyi földrész lakói részt vettek. Hírt vittek róla a szélrózsa minden irányában szétszóródott köztársasági emigránsok, a hazájukba visszatért külföldi túlélők. Mindegyikük az események egy-egy kis szeletének volt tanúja, a nagyobb összefüggésekről csak feltevéseik lehettek, de együttesen mégis az igazságot képviselik, fény- és árnyoldalaival együtt. A történészek is szorgoskodtak: csak a jelentősebb könyvek és tanulmányok nagyságrendje is többtízezres. Vissza