A spanyol semlegesség kérdése a bécsi diplomáciában 1914-1918

Fülszöveg

„Az első világháború kirobbanása előtt úgy tűnt, Spanyolország a közeledő konfliktusban az antant mellett kötelezi el magát, 1914. július 31-én az ország mégis semlegességét deklarálta. Mérlegelve lehetőségeit, illetve esetleges hadbalépésének kockázatát, az adott pillanatban ez tűnt a legésszerűbb lépésnek. Am amikor a hadviselőTí számára egyértelművé vált, hogy az országot nem tudják bevonni a fegyveres konfliktusba, próbálták kihasználni a semleges státusza kínálta lehetőségeket.
A Monarchia madridi nagykövetének, Fürstenberg hercegnek 1914. október 27-i jelentése a spanyol semlegesség kérdésének egy igen lényeges, a spanyol mentalitást - nemzeti büszkeséget - jellemző komponensét emeli ki: 'Már többször beszámoltam Spanyolország háborúhoz való viszonyulásáról, és arról, hogy előreláthatóan nem adja fel semleges státuszát, amiben szerepet játszik a spanyol nemzeti érzés is, amely tiltakozik az ellen, hogy az országot Anglia csatlósaként Portugáliával egy lapon említsék, és... Tovább

Fülszöveg

„Az első világháború kirobbanása előtt úgy tűnt, Spanyolország a közeledő konfliktusban az antant mellett kötelezi el magát, 1914. július 31-én az ország mégis semlegességét deklarálta. Mérlegelve lehetőségeit, illetve esetleges hadbalépésének kockázatát, az adott pillanatban ez tűnt a legésszerűbb lépésnek. Am amikor a hadviselőTí számára egyértelművé vált, hogy az országot nem tudják bevonni a fegyveres konfliktusba, próbálták kihasználni a semleges státusza kínálta lehetőségeket.
A Monarchia madridi nagykövetének, Fürstenberg hercegnek 1914. október 27-i jelentése a spanyol semlegesség kérdésének egy igen lényeges, a spanyol mentalitást - nemzeti büszkeséget - jellemző komponensét emeli ki: 'Már többször beszámoltam Spanyolország háborúhoz való viszonyulásáról, és arról, hogy előreláthatóan nem adja fel semleges státuszát, amiben szerepet játszik a spanyol nemzeti érzés is, amely tiltakozik az ellen, hogy az országot Anglia csatlósaként Portugáliával egy lapon említsék, és angol kolóniaként tartsák számon.'
Különösen fontos szereplője volt ennek a kapcsolatrendszernek a spanyol uralkodó, XIII. Alfonz, mivel a labilis spanyol politikában ő teremthette meg a viszonylagos egyensúlyt. Ugyanakkor Alfonznak szem előtt kellett tartania trónja biztonságát, amit az ország szakítása a monarchisztikus központi hatalmakkal és közeledése a liberális, demokratikus nyugati hatalmakhoz veszélyeztethetett volna.
A király politizálását mindvégig maghatározta személyes ambíciója, hogy a békefolyamatban közvetítőként érdemi szerephez jusson, illetve esetlegesen a későbbi békekonferenciának Spanyolország adhasson otthont, növelve ezzel az ország nemzetközi tekintélyét.
A háború végén azonban csalódnia kellett, hiszen a szövetséges hatalmak - miután Spanyolország ekkorra elveszítette jelentőségét számukra - meg sem hívták az országot a franciaországi békekonferenciára.
Spanyolország és a bécsi diplomácia disszertációnkban vizsgált kapcsolatrendszere ugyanakkor azt is egyértelművé teszi, hogy az első világháború alatt nemcsak Spanyolország, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia is a nemzetközi politika perifériájára sodródott, ebbéli státuszukban nem tudták komolyan befolyásolni a háború történéseit." Vissza