A sportolás és az egészség

Előszó

A hatvanas évek közepén sok egyetemista társamhoz hasonlóan én is autóstoppal közlekedtem a lakhelyem és az egyetemi városom között. Egy tavaszi napon „legyeztem" a 6-os főúton Pécs felé, amikor nagy sebességgel érkezett egy piros Opel, és elhúzott előttem. Fékcsikorgás, majd nagy lendülettel visszatolatott és megállt mellettem az autó. Kinyílt az ajtó, és a volán mögül egy elegáns, hófehér hajú úr intett barátságosan, hogy szálljak be. Alig csuktam be az ajtót, már indított is, de amúgy sportosan. Fantasztikus tempóban vezetett. Szekszárd után ő kezdeményezte a beszélgetést. A szokásos érdeklődő kérdések után a sportra terelődött a szó, és amikor elmondtam, hogy évekig lovagoltam, felvillanyozódott. Közölte, hogy már jócskán elmúlt ötvenéves, amikor először ült lovon, és immár 25 éve kedvenc időtöltése a lovaglás, valamint rendszeresen úszik. Most pedig visszavágó teniszmérkőzésre megy - az általam is ismert - orvosprofesszor barátjához, aki ugyan közel 20 évvel fiatalabb nála, de nem tudja elviselni tőle a két hete elszenvedett vereséget. Egész úton szóval tartott, és én csodálattal hallgattam tiszta szellemű, lenyűgöző gondolatfűzéseit. Búcsúzáskor nem tudtam visszatartani a kérdést: - Mivel foglalkozik? - Angol és francia nyelvvizsgára készítek fel diplomatajelölteket mint nyugdíjas - válaszolta. - És hány éves, ha nem sértem meg? - 80 leszek két hét múlva. Miért, többnek gondolt?... Azóta is gyakran gondolok erre a tiszta tekintetű, ifjú-idős emberre. Eszembe jutott a napokban is, amikor egy orvoskonferencián vettem részt, és az előadó tudományos alapossággal magyarázta, hogy az önkizsákmányoló és egészségtelen életmód „eredményeként" a magyar férfiak születéskor várható átlag élettartama jelenleg nem éri el a 65 esztendőt. Vissza