A Strauss család

Előszó

Nagy örömmel olvastam el ezt az új keletű könyvet, és úgy vélem, méltó helyet foglal el az életrajzok korszerű nemzedékében, szerzője egyáltalán nem törekszik arra, hogy holmi "fölmagasztaló, rózsaszínű tündérregével" dicsőítse családomat, hanem az ellenőrizhető tényanyag tudományos búvárlását részesíti előnyben. Bár nem tündérrege, mégis oly lebilincselő, noha nem koholmány, mégis oly elbűvölő, mint általában azok a történetek, amelyeket maga az élet vet papírra.
Felmenőim muzsikája nem különíthető el attól az időszaktól, amelyikben létrejött. Mint minden zene, az is a maga korának terméke, és útjelző tábla, amely a jövő felé mutat. A családom és a zenei teljesítménye iránt világszerte megnyilvánuló érdeklődésből újra meg újra kitetszik, hogy a Strauss-muzsika nem raboskodik a tizenkilencedik század börtönében, hanem - különösképp manapság - reménnyel és boldogsággal árasztja el a legkülönfélébb életkorú emberek lelkületét. Ennek a jelenségnek a magyarázatát és értelmezését rá kell bíznom azokra, akik jobban értenek hozzá. Én magam csak ámulattal és bámulattal tudok tekinteni arra a tényre, hogy családom két nemzedéke oly töméntelen sok tehetséget adott az emberiségnek. Aki ösmer engem, az előtt nem titok, hogy közülük a kedvenc családi zeneszerzőm Josef Strauss. Milyen tragikus, hogy mindössze negyvenhárom évet élt!
Hosszú évek óta tudom már, hogy Peter Kemp milyen gondos és megbízható szakíró, milyen mély és lelkes érdeklődést tanúsít családom és kortársai muzsikája és története iránt. 1974 óta a Tritsch-Tratsch című újságban, a Nagy-Britanniában működő Johann Strauss Társaság lapjában egész sor cikk megjelentetésével tett tanúbizonyságot kutatói rátermettségéről: ezekben az írásokban részletes vizsgálatát végezte el családom olyan szerzeményeinek, mint a Tavaszi hangok, A független nő, Mennydörgés és villámlás, a Hamupipőke című balett és más egyéb művek. Mivel olvastam ezeket a cikkeket meg a hanglemezborítókra írt ismertetőszövegeit meg hangversenykalauzait, és észleltem, milyen rendkívül hitelt érdemlő Strauss-kutatóvá fejlődött, a legkevésbé sem lepődtem meg, amikor ez a könyv fölbukkant.
Befejezésül csak annyit: bizonyosra veszem, hogy az alkalmi olvasó is meg a Strauss-művek buzgó tanulmányozója is értékesnek, érdekesnek és hasznosan tájékoztatónak találja majd ezt a könyvet. Vissza