A suttogók

Fülszöveg

„Az idős ukrán asszony kiabálni kezdett: »Nem kell a pénzetek a fiam vérén! Tartsátok meg, gyilkosok!« Es összetépte az okmányt, és ledobta a padlóra. A katona, aki az előbb átadta neki, odament: »Nyugodjon meg, polgártárs!« - kezdte. De az öregasszony megint kiabálni kezdett: »Gyilkosok!« Az arcába köpött, és dühében fuldokolni kezdett. Egy orvos rohant oda két asszisztenssel, és elvezették. Mindenki leverten hallgatott. Itt-ott szaggatott zokogást lehetett hallani. En is alig tudtam visszafogni magam. [ ] Senki sem volt otthon, kedvemre zokoghattam. Sírtam a férjemért, aki a Ljubjanka pincéiben pusztult el 37 évesen, ereje és tehetsége teljében; a gyerekeimért, akik árván és megbélyegezve nőttek fel, a nép ellenségeinek gyermekeiként; a szüleimért, akik belehaltak a bánatba, a húsz év kínszenvedésért és a barátokért, akik nem érhették meg a rehabilitálásukat, és ott fekszenek Kolima fagyott földje alatt."
„Később gondolkodni kezdtem. Miért néztem körül, hogy hall-e bennünket... Tovább

Fülszöveg

„Az idős ukrán asszony kiabálni kezdett: »Nem kell a pénzetek a fiam vérén! Tartsátok meg, gyilkosok!« Es összetépte az okmányt, és ledobta a padlóra. A katona, aki az előbb átadta neki, odament: »Nyugodjon meg, polgártárs!« - kezdte. De az öregasszony megint kiabálni kezdett: »Gyilkosok!« Az arcába köpött, és dühében fuldokolni kezdett. Egy orvos rohant oda két asszisztenssel, és elvezették. Mindenki leverten hallgatott. Itt-ott szaggatott zokogást lehetett hallani. En is alig tudtam visszafogni magam. [ ] Senki sem volt otthon, kedvemre zokoghattam. Sírtam a férjemért, aki a Ljubjanka pincéiben pusztult el 37 évesen, ereje és tehetsége teljében; a gyerekeimért, akik árván és megbélyegezve nőttek fel, a nép ellenségeinek gyermekeiként; a szüleimért, akik belehaltak a bánatba, a húsz év kínszenvedésért és a barátokért, akik nem érhették meg a rehabilitálásukat, és ott fekszenek Kolima fagyott földje alatt."
„Később gondolkodni kezdtem. Miért néztem körül, hogy hall-e bennünket valaki? Mi lehetett még félnivaló? Hirtelen szégyellni kezdtem a félelmemet. És akkor hangosan kimondtam: »Én egy kulák lánya vagyok.« Először mondtam ki ilyen szavakat hangosan, bár a fejemben már ezerszer elsuttogtam őket. Senki sem volt körülöttem. Egyedül voltam egy elhagyatott úton. De még így is büszkeséget éreztem, hogy végül kimondtam. Lementem a folyópartra, megmosdottam a folyóban. Azután elmondtam egy imát a szüleimért."
A suttogok nem Sztálinról szól, hanem szovjet emberek százairól és szovjet családok tucatjairól - bolsevikokról, kulákokról, írókról, tudósokról -, akik egy, az életükre nehezedő totális diktatúrában próbáltak élni, de legalább túlélni. Megtudjuk, hogyan dolgoztak és pihentek, szerettek és gyűlöltek, milyen stratégiákkal próbálták átvészelni a szörnyűségeket. Nem mindegyiküknek sikerült. Hamar meg kellett tanulniuk, hogy észrevétlennek kell maradni, a sötétbe kell húzódni, és lehetőleg mindig csak suttogni szabad. Amikor pedig a honvédő háború után egy pillanatra felcsillant a szabadabb élet reménye, az eredmény ismét csalódás, reménytelenség, bezártság, Gulag lett. A Sztálin halála utáni olvadás hazahozta a foglyok maradékát, akikre immár a múlt feldolgozásának súlyos feladata várt. Vissza