A szabadság foka (dedikált példány)

Előszó

Interjút készíteni olyanokkal, akiknek jó mélyen bele szeretnék látni a fejébe, zavarbaejtően intim dolog. Határa is van, meg határtalansága. Már akkor izgalomba jövök, amikor eltervezem, hogy miket fogok megkérdezni, amikor gondolatban felrajzolom a beszélgetés útvonalát, és elképzelem a közös lépéseket. Aztán rendesen összekuszálódnak az előre kigondolt, megszerkesztett irányok. Ekkor jön a legizgalmasabb pillanat: elkezdődik az igazi beszélgetés. Talán az a szerencsém, hogy születésem óta nem szűnök meg kíváncsi lenni. Olykor még ma is a dilettánsok naivitásával faggatózom, amíg ki nem derül minden, amit meg akarok tudni. De közben annyi gyönyörű dolog történik, annyi szemvillanás, félmosoly, szégyenlős félrefordulás, együttérzés, egyet nem értés, csodálkozás, fintor, vagy beleegyezés, amennyivel a "mikrofontámasz" nélkül, céltalanul bolyongók talán egy egész életen át nem találkoznak. Én meg nap mint nap, interjúról interjúra.
A kötetben olvasható beszélgetések a Magyar Rádió Gondolatjel s 16 Óra című műsoraiban hangzottak el, illetve az Élet és Irodalom, a Magyar Narancs, az Új Könyvpiac és a Premier című lapokban jelentek meg 2000 és 2005 között. Vissza

Fülszöveg

Váradi Júlia az ELTE Bölcsészettudományi Kar és a hallei Martin Luther Egyetem német-angol szakán végzett, ahol szociológia és pszichológia speciálkollégiumokat is hallgatott. utolsó éves egyetemistaként kezdett dolgozni a Magyar Rádió akkori Ifjúsági Osztályán, ahol kezdetben gyermekirodalommal, később aktuális belpolitikai és kulturális témákkal foglalkozott. Rádiós gyakornokként végezte el a MUOSZ kétéves újságíróiskoláját.
A hetvenes évek első felében az akkori egyik legnépszerűbb műsor, a Táskarádió szerkesztő-műsorvezetője volt. Később jó néhány más ifjúsági témájú rádióműsort készített, köztük napi aktuális műsorokat, dokumentumműsorokat, sorozatokat. 1975 és 1981 között a Segíthetünk? című heti élő műsor főszerkesztője volt, amely a fiatal felnőttek számára igyekezett a mai ombudsmant helyettesítő segítséget nyújtani.
1983 és 1985 között családjával két évet az Egyesült Államokban töltött, ahol óvónőként, általános iskolai tanárként, közlekedési rendőrként és pincérként dolgozott, valamint elvégezte az Ithaca College kommunikációs szakát.
Visszatérve a Kossuth rádió kulturális rovatához került, ahol a Gondolat-jel és a Láttuk-hallottuk című műsorok riportereként, illetve szerkesztő-műsorvezetőjeként dolgozott, majd a nyolcvanas évek végén rendszeres munkatársa lett a 168 Óra című műsornak is.
Eközben gyakran vett részt különböző - főként kulturális témájú - televízió-műsorokban is szerkesztőként, riporterként és műsorvezetőként.
1994-ben a Magyar Televízió megbízásából az akkor induló kulturális híradó, a Múzsa főszerkesztője lett, egészen 1997-ig, a műsor váratlan megszüntetéséig.
A televíziós "kirándulás" után továbbra is kulturális újságíróként tevékenykedett, munkáját a Magyar Rádióban folytatta, de mellette az írott sajtóban (Magyar Narancs, Élet és Irodalom, Mozgó Világ stb.) is megjelentek interjúi, írásai.
Néhány évig a Kossuth adó Reggeli Krónikája utolsó fél órájában elhangzó Gyorsfénykép a kultúráról című műsor, majd a kéthetenként jelentkező Esti Kör című kulturális vitaműsor főszerkesztője volt, míg a két műsort meg nem szüntették. Jelenleg rendszeres munkatársa a Gondolat-jel, a 16 Óra, a Szombat Délelőtt és a Péntek Kávéház című műsoroknak. Emellett tanít a Budapest Média Intézetben, valamint az ausztriai Kremsben, ahol a Donau Universität egyetemi docense.
Rendszeres vendége a jelentős nemzetközi kulturális eseményeknek (film-, színházi fesztiválok stb.). A Nyilvánosság Klub ügyvivője.
Váradi Júlia kulturális újságírói munkáját 2005-ben Pulitzer-díjjal ismerték el. Vissza