A szakmunkásképzés néhány társadalmi összefüggése

Előszó

Az 1973-ban elfogadott országos középtávú ifjúságkutatási terv egyik kiemelt témája a munkássá válás folyamata és mechanizmusa. A fiatalok munkássá válásának minőségileg különböző útjai vannak. Hazánkban az általános iskola befejezése után továbbtanuló fiataloknak mintegy 50 %-a szakmunkásképző iskolákban folytatja tanulmányait. A több mint 200 000 szakmunkástanuló helyzetének és szocializációjának átfogó megismerése régóta megérlelődött szükséglet. A közoktatási rendszer nemrég befejeződött felülvizsgálata is azt igazolta, hogy a szakmunkástanulók helyzetéről, szakmai és társadalmi beállítódásáról, munkahelyi beilleszkedéséről, életmódjuk és társadalmi magatartásuk jellegzetességeiről, iskolai és üzemi nevelésük eredményeiről és problémáiról nem rendelkezünk kielégítő ismeretekkel.
A munkássá válás folyamatának vizsgálata mindeddig a pályaválasztás jelenségkörére szűkült le, s jobbára csak arra a kérdésre adott választ, hogy melyek voltak a szakmaválasztás közvetlen motívumai, továbbá, hogy a szakmunkástanulók mennyiben elégedettek választott szakmájukkal. így a szakmunkássá válás egész folyamatáról, e folyamat tartalmáról, társadalmi-gazdasági determinánsairól, pedagógiai összefüggéseiről és pszichikai mechanizmusáról rendkívül kevés megbízható információval rendelkezünk. Számos jel alapján arra következtethetünk, hogy általában a munkássá válás folyamatának tudatos társadalmi és pedagógiai befolyásolása rendkívül alacsony hatásfokon történik. Közoktatási rendszerünk talán e vonatkozásban tölti be legkevésbé feladatát.
A tudományos jellegű információ hiánya kedvezőtlenül hathat az irányító szervek döntési tevékenységére, továbbá az olyan - hosszabb távra szóló - tervek kimunkálására, amelyek a szakmunkástanulók nevelésének hatékonyabbá tételét kívánják szolgálni. A szakmunkástanulók helyzetének vizsgálata módot nyújt ahhoz, hogy a jelenleginél teljesebb és megbízhatóbb képet alakíthassunk ki a szakképzési rendszer működésének hatékonyságáról. Vissza