A számüzöttek

Előszó

Részlet:

FIALA EMLÉKIRATÁRÓL
1938 augusztus 16-án este 8 órakor, mint azelőtt s azután is, tábortüzet gyujtottak a hárshegyi cserkésztáborban. A fiúk körülülték a tüzet s nótára zendítettek. A körben ott volt a főcserkész is, Teleki Pál gróf. E napon különösen szívesen jött ide. Uruguayi, braziliai és argentinai magyar cserkészek is voltak itt. Delegációba jöttek a világ magyarjainak második kongresszusára. A tűz vidáman pattogott, a nóta is könnyű szárnyakon lebben a magasba. A Jánoshegy felől friss szél kerekedett s szította a lángot. Aztán csend következett s Teleki szólásra emelkedett. Beszélt egyik őséről, aki emigráns korában Amerikában járt, aki vörös inget is cserélt Garibaldival. Aztán beszélt a magyarokról, az óceántúliakról, a küzdőkről, a harcosokról, akik néha az árokparton enyésznek el, néha egyetemi katedrákon prelegálnak, de mindannyian megegyeznek abban, hogy magyarok, abban a hősi és alázatos értelemben, amely nem szó és papramorgás, stallum és konvenció, hanem hit és hitvallás, valami eleve elrendelés, számadással nem tartozó kötelesség, önmagától adományozott nemesség, és még valami, amit értelem nem ért, szó nem mond, de valami csodálatos misztérium, mely körülleng minden magyart, ősi és hősi életformát sugároz magából, ahol van, ahol él, ahol idegen életformák szabják meg az élet föltételeit... Vissza