A szarka csodája

Előszó

1429 nagyböjtje a kalendárium csodája volt, bámulatos egybeesés, nem csupán a közönséges hívek, hanem az aritmetikában járatos egyháziak szemében is. A csillagászat ugyanis, a kalendárium anyja, akkor még keresztény tudomány volt. 1429-ben Nagypéntek Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére esett s ily módon ugyanaz a nap hozta magával az emberek megváltását elkezdő és befejező két misztérium emlékezetét, és a Szűz méhében megfogant Jézust csodaszerűen egybekapcsolta a kereszten kimúló Jézussal. Ezt a pénteket, amelyen az örömteljes misztérium pontosan találkozott a fájdalmas misztériummal, - a legszentebb Nagypénteknek nevezték és káprázatos ünnepségekkel ülték meg az Anis-hegyen az Angyali Üdvözlet templomában. A pápák az ősi szentélyt már régóta teljes jubileumi bűnbocsánattal ruházták fel, s az elhunyt lepuy-i püspök, Élie de Lestrange, Márton pápától elnyerte e bűnbocsánati jog helyreállítását. Az ilyesféle kegyet a pápák mindig megadják, ha megfelelően kérik őket.
A nagypénteki bűnbocsánat a zarándokok és kalmárok tömegét vonzotta Le-Puy-en-Velay-be. A továli vidékekről már február közepén útrakeltek az emberek, fagyban, szélben, esőben. Legnagyobb részük gyalog vándorolt, zarándokbottal kezében. Ezek a zarándokok, hacsak tehették, csoportokban utaztak, hogy ne nagyon fosztogassák és sarcolgassák őket a vidéket megszálló útonállók s a földesurak, akik vámot szedtek birtokaik határán. Minthogy a hegyvidék különösképpen veszélyes volt, Brioude-ban, Lyonban, Issingeaux-ban, Alais-ban várakoztak, hogy nagyszámban összegyűljenek, aztán folytatták útjukat a hóban. Vissza