A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia első évei

Előszó

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia mint intézmény a Magyar Tudományos Akadémián végbement rehabilitációs folyamat eredménye. Széchenyi korától kezdve 1949-ig írók és művészek is tagjai voltak az Akadémiának. Ez állíttatott helyre - új formában. A magyar felvilágosodás, majd a reformkor gondolkodói a polgári átalakulás, a haladás egyik feltételét a nemzeti műveltség megteremtésében és elterjesztésében jelölték meg. Kiemelkedő szerepet szántak egy tudós társaságnak: az akadémiának a nemzeti műveltség megalapozásában és kiszélesítésében, a magyar irodalmi és szakmai nyelv kialakításában, illetve továbbfejlesztésében, egységes nyelvtani szabályok megalkotásában. Bár a hazai akadémia-alapítási tervek csaknem mindegyike a magyar nyelv fejlesztését tekintette a létrehozandó társaság legfőbb feladatának, e tervekben, elgondolásokban, művészetek és a nemzeti nyelv és a tudomány ápolása szorosan kapcsolódott egymáshoz. Azokban a tervekben, amelyek a szervezeti kérdéseket is felvázolták a tudományos osztályok között egy vagy több, nyelvtudománnyal, irodalommal, képzőművészetekkel foglalkozó osztály terve is megtalálható. Az akadémiai eszme évtizedeken át formálódó alapelvei fogalmazódtak meg 1825-ben a négy alapító: gróf Széchenyi István, gróf Károlyi György, gróf Andrássy György és Vay Ábrahám alapító-levelében, amelyben részletesen megindokolták és megerősítették az akadémia létrehozásához felajánlott anyagi hozzájárulásukat. Vissza