A Szegedi Kir. Kath. Tanítóképző-Intézet Értesítője az 1936-37. tanévről

Előszó

Részlet a könyvből

Találóan szokás az életet a tengerhez hasonlítani. Tenger az élet, melynek hullámai a földi élet és az örökélet partjai közt ringanak. Miként a nagy világtengereknek, úgy az élettengernek is megvannak a maga nagy tragédiái. Sok-sok lélekhajó, emberi élet szenved hajótörést ezen a tengeren és sohasem jut az óvilágból az újvilágba, mindnyájunk igazi hazájába, az Isten országába. Útközben sokan "lélekvesztővel" cserélik fel a biztonságot nyujtó hajót, a helyes világnézetet, "melynek árbóca is kereszt alakjában ácsolt, horgonya a jóreménység jele, zászlóján pedig a szeretet színe látszik".
Ha nyitott szemmel járunk a világban és részvéttel szemléljük a hajótörést, a tragédiákat, megdöbbenve láthatjuk, hogy milyen sokan vannak azok, akik "lélekvesztőn" rohannak az örvénynek felett, milyen sokan nélkülözik az igazi világnézetet.
Ezt a világnézetet nevezi Prohászka "harmonikus mentalitás"-nak: az életet fölérteni s problémáját sikeresen megoldani csak az bírja, aki észt és szívet, tudást és érzést, tudományt és hitet egybekapcsolni, az igazat, a jót s a szépet egybekötni tudja.
A köz-, magán- és családi életben oly gyakran észlelhető súlyos válságok mindig ráterelik figyelmünket arra a gyakori jelenségre, hogy mennyire hiányzik az embereket céltudatosan vezető "harmonikus mentalitás", a helyes világnézet. Magától adódik a kérdés, mi ennek az oka, lehet-e ezen segíteni? Vissza